Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Folyószabályozások. Irta: Fuchs Károly
122 FUCHS KÁROLY A Trianon utáni időkben sok helyi jelentőségű szabályozás történt. így a Rába folyón, jórészt a Sárvár alatti társulati szakasz rendezése folytán szükségessé váltak a sárvári vasúti és közúti híd közt végrehajtott munkák, majd később ezek felett az úgynevezett sárvári berek- dűlői mederrendezés. (44—45. kép.) Kisebb munkákat végeztek a Rába felsőbb szakaszain is, így Ikerváron és Hidashollóson. Az egész, állami kezelés alatt nem álló, Szentgotthardtól Sárvárig terjedő Rábaszakasz rendezésének tervezése folyamatban van. A Trianon utáni időkben a Sajó folyón hajtották végre aránylag a legtöbb völgyrendező vizi munkát. Ennek oka a Sajó völgyének a folyótól független, nagy ipari jelentősége és sűrű lakottsága. Bánrévétől Ónodig sok kisebb, egymástól többé-kevésbbé független partbiztosítás, kanyarodóátmetszés és helyi jelentőségű ármentesítő munka készült el. (55—63. kép.) Mindezek — hézagosságuk folytán — természetesen csak helyi eredményekre vezettek. A Sajó a többi, nem állami kezelés alatt álló folyóhoz viszonyítva kiváltságos elbánásban részesül, mert jelenleg az 1929. évi III. t.-c. alapján végezhető víziberuházások terhére a Sajó és Bódva árvízi viszonyainak megjavítása érdekében, és a felszabadult felvidéki folyórészeken végzendő legsürgősebb szabályozó és partvédőmunkákra évi 120.000 pengőt biztosít az állami költségvetés. Ezen felül a Sajó folyó rendezési munkáinak fokozatos végrehajtására és az eddig elvégzettek fenntartására még mintegy évi 150.000 pengő áll rendelkezésre az állami kezelés alatt nem álló vízfolyásokon végrehajtandó munkákra az 1931. évi XV. t.-c.-kel biztosított évi 600.000 pengőből. A Hemád folyón is több helyi jelentőségű medermegkötés és rendezés történt. így többek közt Berzéken, Szentistvánbaksán, Hernád- kércsen, Felsődobszán, Perén, Cécén, Hidasnémetin. (46—54. kép.) A legnagyobb méretű közülük a szentistvánbaksai rendezés, három egymás után következő kanyarodó biztosítása. A Zala, Zagyva, Bódva és Tárná folyókon a kultúrmérnöki hivatalok szintén igen jelentős munkákat végeztek. Ezeket a folyókat természetüknél, méreteiknél és rendezésük módszereinél fogva azonban nem állíthatjuk a Rábával, Sajóval, Hernáddal egy sorba, inkább nagy- patakoknak kell tekintenünk őket. A felsorolt munkák jó részét magánosok, községek, közbirtokosságok saját kezelésben végrehajtott kezdetleges partvédekezései előzték meg. Ezeket, kellő szakismeret és tapasztalatok hiányában, rendszerint teljesen téves elképzelésekből kiindulva, túlszerény eszközökkel hajtották végre. Az így megépült művek általában igen rövidéletűek voltak, a hatásukhoz fűzött vérmes remények nem váltak be, sőt gyakran károsnak is bizonyultak. Nem ismervén a hordalékmozgás törvényeit,
