Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultiirmérnökök hatvan évi munkásságának eredményei. Irta: Lászlóffy Woldemár dr
80 LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. mányzat céltudatos tevékenységének eredménye. A lecsapolások és a közéjük sorolt egyéb vízrendező munkák tették a talajjavítások legnagyobb részét. A trianoni békeparancs megfosztott bennünket hegyvidékeinktől és a csonka hazában a síkság területi aránya lényegesen emelkedett. Szinte lefolyás nélküli Alföldünkről a víz csak mesterségesen vezethető le s így érthető, hogy amíg Nagy-Magyarországon az összes talajjavítás 95-1 %-a volt lecsapolás, ma erre 98-1% jut. De nagy része van a fejlődésben az ország vízgazdálkodásának megjavítását célzó törvényes intézkedések egész sorának is. Az 1923 : XLI. t.-c. kimondta, hogy az állandóan vagy időszakosan vízelborítással fenyegetett területek birtokosai a lecsapolásra kötelezhetők, és a közérdekű lecsapolások állami támogatását tette lehetővé. Az 1925 : IV. t.-c. 5-7 millió aranykoronányi kölcsönt juttatott a Pestvármegyei Dunavölgylecsapoló Társulatnak 122.000 kát. holdas árterülete lecsapolási munkálataira. Az 1931 : XV. t.-c. a nem állami kezelésben lévő vízfolyások rendezésének támogatására nyitott utat, az 1935 : IV. t.-c. alapján a vízmosáskötések állami támogatása vált lehetővé. Tetemes összegeket juttatott a kormányzat hosszabb-rövidebb lejáratú kölcsönök alakjában a vízitársulatoknak és az ínségmunkák keretében is jelentős szerephez jutott a talajjavítás, mert a reáfordított összegek nagyobb része közvetlenül kifizetett munkabérekre jut. A talajjavítási munkálatok területi kiterjedésével nincs arányban a végzett földmunka mennyisége. Ez arra mutat, hogy az új munkák mellett mind nagyobb arányban szerepelnek fenntartási munkák, amelyeknél természetesen az érdekeltségi terület változatlanul nagy, de a földkiemelés lényegesen kevesebb, mint az árokhálózat első megépítése alkalmával. Avégből, hogy a világháború előtti és utáni időszak munkaütemét is összehasonlíthassuk, meg kell állapítanunk, hogy az 1918-ig végzett kultúrmérnöki munkákból mennyi jutott a csonka ország területére. Ezt a számítást Rozsnyay az alábbi eredménnyel zárta. Az 1879—1918 közti 40 év alatt megjavított 1,497.602 kát. holdból a csonka ország területére jutott: 692.621 kát. hold lecsapolás, az összes lecsapolás 48-6 %-a 12.807 « « alagcsövezés, <c « alagcsövezés 27-6 %-a és 16.819 « « öntözés, « « öntözés 62-8%-a együtt 722.247 kát. hold, a talajjavításban részesült terület 48-2 %-a. Ha feltételezzük, hogy az itt negyven évi átlagként kiadódott arányszámok közelítőleg az egyes évtizedekre is érvényesek, akkor a 67. oldalon közölt táblázat adataiból az alábbi, a világháború utáni évek munkateljesítményeivel közvetlenül összehasonlítható eredményekhez jutunk :
