Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultiirmérnökök hatvan évi munkásságának eredményei. Irta: Lászlóffy Woldemár dr
Itt említhetjük meg a lecsapolásra, patakrendezésre, alagcsöve- zésre és öntözésre alakult társulatokat is, amelyek nemcsak a kultúrmérnöki szolgálat ellenőrzése, hanem irányítása alatt is állottak, hiszen műszaki személyzetük jobbára nincs, munkáik végrehajtásáról a tervezéstől a leszámolásig a kultúrmérnöki hivatalok gondoskodnak. A vízjogi törvény életbelépésekor 19 ilyen társulat volt, s számuk a kultúrmérnöki hivatalok munkássága folytán így gyarapodott: A KULTÚRMÉRNÖKÖK HATVANÉVI MUNKÁSSÁGÁNAK EREDMÉNYEI 73 1885. 1886. 1888. 1890. 1895. 1900. 1913. A kultúrmérnöki évben hivatalok száma ......... 1 9 43 57 70 94 115 135 fék gyelete alatt álló érdekeltségi • vízrendező területe és vízhasználat. tárezer k. hold: 74 158 192 290 623 760 890 sulatok A kultúrmérnökök úttörő, missziós tevékenységét rendezett vízfolyások, lecsapolásuk óta virágzó rétek, alagcsövezéssel megjavított szántók hirdetik Nagy-Magyarország minden részében, túl a mai határokon is. A kultúrmérnökség hőskorának mérnökei nem ismertek fáradságot, akadályt, nehézségeket. Jellemző erre pl., hogy az alagcsövezés terjedése érdekében a külföldieknél lényegesen olcsóbb és egyszerűbb alagcsősajtókat szerkesztettek, amelyeket az érdeklődő birtokosoknak kölcsönadtak; a különleges munkákra sok küzködés árán állandó munkáscsoportokat tanítottak be, aminek kitűnő hatása a teljesítményen is meglátszott, de rendszeres jövedelmet is juttatott nem egy falu lakosságának ; de még az anyaghiányon is segítettek, mert olyan építési módszereket eszeltek ki, amelyeknél a drága követ a mederből kitermelt kaviccsal pótolták és mindezeken túlmenően cikkekkel és előadásokkal harcoltak a talajjavítás szélesebbkörü elterjedését biztosító mezőgazda- sági hitelkérdés megoldása érdekében is. Ezeknek a teljesítményeknek az igazolására idézzük néhány idősebb és legidősebb kartársunk személyes visszaemlékezéseiből és irodalmi közleményeiből a következőket : Becker Ádám ny. min. tanácsos írja a legidősebb nemzedékről : «Az első kultúrmérnökök missziót teljesítettek. Azt hiszem, nem én voltam az egyedüli, aki az ő munkájukon fellelkesülve indult el és utasította vissza a kereskedelmi minisztérium részéről már az elsőéves műegyetemi hallgatóknak felkínált 600 forintos évi ösztöndíjat, mellyel az államépítészeti hivatalok részére verbuvált keresztény ifjakat, — csak azért, hogy az ő nyomdokaiba léphessen. Az első kultúrmérnökök már az egyetemi évek alatt mind az irodában, mind a terepen egyaránt előkészítettek bennünket, — a második generációt, — arra a nagy munkára, amely a kultúrmérnökség eljövendő hőskorában reánk várt.
