Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
két évtized bebizonyította, hogy a gazdasági ismeretek elterjedése a gazdák figyelmét a talajjavítások fontosságáról is meggyőzi. Hozzájárul ehhez az is, hogy a termőföld értéke folyton emelkedik és a gazdát a vízokozta kár annál érzékenyebben sújtja, minél értékesebb a földje. A munkák célszerű és gazdaságos végrehajtását illetőleg pedig bízom a fiatal mérnöknemzedék tudásában, rátermettségében és munkaszeretetében. Bízom abban is, hogy a magyar talaj megjavítása és a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében éppen olyan szilárd hittel fognak dolgozni, mint az első úttörő nagy magyar vízimérnökök, akik minden ellenében és mindenki ellenére próbálkoztak az első magyar vízimunkák létrehozásával. És azt is erősen hiszem, hogy utódaink éppen úgy meg lesznek győződve a magyarság elhivatottságáról, mint elődeink és magunk, és minden erejükkel azon fognak munkálkodni, hogy a magyar nemzet a Duna-Tisza völgyében múltjához méltóan, de fokozottabb jólétben tölthesse be történelmi feladatát. * * * A kultúrmérnöki tevékenység ismertetését három részre osztottuk el. Az I. rész a magyar kultúrmérnöki intézmény általános képét, a szükséges történeti és statisztikai adatokat tárja az olvasó elé. Itt Rochel Dezső érdekes tanulmányában az intézmény történetét vetíti elénk rövid összefoglalásban, és a szolgálat jellemző tevékenységét adja elő. Rohringer Sándor ny. műegyetemi tanár, aki három évtizeden keresztül állott a kultúrmérnökség szolgálatában, széles látókörrel és érdekes előadásban ismerteti a vízjogi törvényt. Lászlóffy Woldemár dr. a kultúrmérnökök hat évtizedes munkásságának eredményeiről számol be, s ezzel kapcsolatban a gazdaközönség és a kultúrmérnökök viszonyát illetően értékes szempontokat világít meg. Péch Béla ny. miniszteri tanácsos, a magyar kultúrmérnökök nesztora, ki állami szolgálatát hat évtized előtt kezdte meg, kedves visszaemlékezéseit közli a «régi kultúrmérnökségröh és ezzel olyan történeti értékű adatokat ment meg a feledéstől, amelyek a szervezet megindulásának körülményeire rendkívül jellemzők. Az I. rész befejezéséül Tavy Lajos ismerteti a vízmesteri intézményt. A könyv II. része a szervezet műszaki tevékenységét mutatja be a művelt gazdaközönségnek érthető módon, tehát túlzott Szakszerűség nélkül. Itt legcélszerűbbnek látszott az anyagnak egyes munkacsoportok szerinti felosztása s ezeknek külön szerzők általi ismertetése. Ezáltal a tárgyalás egysége kétségtelenül szenved, viszont az egyes tárgyköröket leghivatottabb ismerőik tárgyalják. A patakrendezésekről Mantuano József, a folyószabályozásokról A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 29
