Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
III. rész. A kultúrmérnöki szolgálat külföldön. - A francia kultúrmérnöki és talajjavító szolgálat. Irta: Kán László
274 KUN LÁSZLÓ szervezett «Service Technique des Eaux et du Genie Rurab-t és létszámát 1 főmérnökben, 9 mérnökben és 3 műszaki tisztben állapították meg, amelyen kívül a rendelkezésre álló hitelek terhére további műszaki személyzet is alkalmazható ; 2. ) felállították a vízügyi és mezőgazdasági műszaki szolgálat jogi osztályát (Section Juridique des Eaux et du Génié Rural), amely 1 főmérnökből és 1 mérnökből áll és végül 3. ) újjászervezték a «Központi Gépkísérleti Állomás»-t (Station Centrale d’Essais de Machines), amelynek főnöke a Genie Rural mérnöki karából kerül ki és aki maga mellé ideiglenes alkalmazottakat is vehet föl. * * * Az elmondottakban rövid áttekintést igyekeztünk adni a francia kultúrmérnöki szolgálatról. Láttuk, hogy a franciák már a 19. század közepén tudatában voltak annak a fontos szerepnek, amelyet a kultúrmérnöki és talajjavítási szolgálat az ország mezőgazdasági fejlődésében mindenkor játszik. Kitűnik azonban az is, hogy ezeknek a szerveknek, de ezenfelül mindazoknak a szolgálatoknak is, amelyeknek a mező- gazdaság fejlesztése a céljuk, a háború után még az eddiginél is sokkal fokozottabb jelentőséget tulajdonítottak. A francia kormány is, — éppúgy mint az olasz — az ország mezőgazdaságának úgyszólván minden kérdésére vonatkozóan megkezdte a gyors és egységes megoldásokat, kiválasztotta erre a legkiválóbb szakembereket, de egyúttal súlyt vetett együttes működésükre is. Nem lenne tanulságos cikkünk, ha nem tennénk összehasonlítást a magyar és a francia kultúrmérnöki szolgálat között. Időrendben alig találunk különbséget a magyar és francia rokonszolgálatok között, hisz a francia kultúrmérnöki szervezet (1881) és a magyar (1879) majdnem egyidőben létesült, nem számítva természetesen azokat a régi keletű francia kultúrmérnöki munkákat (öntözések, alagcsövezések stb.), amelyek a hasonló magyar munkákat megelőzve a 17. századig is visszanyúlnak. A későbbi fejlődés során azonban a magyar talajjavítások üteme a franciaországiakénál lényegesen lassúbbá vált. Ezt a körülményt csak részben írhatjuk a magyar birtokosok tőkeszegénységének terhére, mert — véleményünk szerint —• ha a magyar kormányok a kultúrmérnöki munkáknak nagyobb fontosságot tulajdonítanak, megfelelő ösztönzéssel a fejlődés sokkal nagyobb lendületet vehetett volna. Nagyobb lendületről csak az utóbbi években beszélhetünk, mióta a vízügyi szolgálat az ország figyelmét mind jobban és jobban rá
