Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)

Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,

A kultúrmérnöki tevékenység kisebb hányadát teszik a belterje- sebb talajjavító munkák, amilyenek az alagcsövezések és az öntözések. Ezeknél viszont a közgazdasági eredmény jóval nagyobb, mint az előbbiekben tárgyalt egyszerűbb talajjavításoknál.

Az alagcsövezés gazdasági eredményeit részletesen elemzi Leidenfrost Tódornak a lévai uradalom alagcsövezéseiről írott műve.1 Ebben az uradalomban a könyv megjelenéséig 1766 kát. holdat alagcsöveztek, tehát elég nagy területet ahhoz, hogy az elért eredményekből következtetéseket vonhassunk le. Értéküket még az is növeli, hogy a mű szerzőjének rendelkezésére állottak az uradalomnak az 1874-től 1902-ig terjedő időre vonatkozó pontos feljegyzései mind a terménymennyiségek, mind a jövedelem tekintetében.

Az általános eredmény a termés megnövekedése. Ennek oka, hogy a tenyészidő megnövekedett és minthogy a hosszabb tenyészidő a termésmennyiség emelkedését is jelenti, a kedvező eredmény nyilvánvaló. Egyik határrészen pl. az alagcsövezés az árpa tenyészidejét- 111 napról 133 napra emelte. Az első esetben 12-72 q, a másodikban 14-81 q volt az átlagos eredmény.

Az egyik 520 kát. holdas birtokrészleten a befektetés 52.000 korona volt. Ezzel szemben a területen 12 évi átlagban 29.840 K volt az évi bevételi többlet, vagyis egy kát. holdon csaknem 60 P. Ennél is nagyobb az elérhető többlet a szélsőséges években, mikor az alagcsövezés a túlzott talajnedvesség kellő levezetésével még jobb eredményeket ad. De még a fenti adat is azt mutatja, hogy az alagcsövezésbe fektetett tőke 3—4 év alatt visszatérül.

Később, a munkabérek emelkedése miatt, az alagcsövezés befektetési költsége emelkedett. így a lévai uradalom egy későbbi, 221 kát. holdas, alagcsövezése már 33.000 koronába került, vagyis kát. holdan- kint 150 koronába. A háború után ez az összeg a csövek jelentékeny drágulása miatt még inkább növekedett és az egy kát. holdnyi alag- csövezésre eső befektetés ma már 250—300 P. Ez az oka annak, hogy az utóbbi két évtizedben az alagcsövezés hazánkban csaknem teljesen megszűnt, amiben nagy része volt annak is, hogy Csonka-Magyarország a Dunántúl és az északi vidék kivételével kevésbbé alkalmas az alag- csövezésre, mert itt az esésviszonyok kedvezőtlenek.

Ott azonban, ahol a keresztülvitele lehetséges, az alagcsövezés mellőzése a mostani nagyobb befektetés ellenére sem indokolt, mert az alagcsövezés révén joggal várható 2—3 q-ás évi terméstöbblet, ami a mai ter- terményárak mellett a jelzett magasabb befektetést is jövedelmezővé teszi.

1 Leidenfrost Tódor: Alagcsövezés és egyéb munkálatok eredménye a lévai uradalomban. Budapest, 1903.

A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 23