Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
III. rész. A kultúrmérnöki szolgálat külföldön. - A németországi kultúrmérnöki szolgálói. Irta: Posewitz A. Guidó dr.
A NÉMETORSZÁGI KULTÚRMÉRNÖKI SZOLGÁLAT 255 I. A porosz kultúrmérnöki szolgálat személyzete, 1856—1914. Műszaki Talaj javíÁllami Okleveles KözépTisztÉv államtatási tanáépitőmesfokú nácsosok csosok terek mérnökök képesítésű tisztviselők viselők összesen Megjegyzés száma összesen összesen CO C/5 1856—58 — 4 — 4 — 4 <D '0) 1859—70 — 8 — 8 — 8 'O r^í T3 O 1880—81 — 12 — 12 — 12 tO § n 2 1889—90 4 9 7 20 — 20 N ö M 1892—93 4 10 14 28 18 46 —. 73 1900 10 24 37 71 89 160 > ti t? 1905 13 34 49 96 155 251 C 2 £ 1910 14 57 35 106 237 343 1914 18 69 25 112 263 375 w A szükséges segédszemélyzet akkoriban ideiglenes alkalmazottakból került ki. 1892-ben középfokú műszaki segédszemélyzetet (a kultúrtechnikai iskolákból kikerülő technikusokat) osztottak be a kultúrmérnökök mellé. Ezáltal a gépies, mesterségszerű munka alól tehermentesített mérnökök munkateljesítményét lényegesen fokozták. Ezekben az években indult meg a személyzet jelentékenyebb növelése is, amelynek létszáma, — az országok területét is figyelembe véve, — megfelelt hazai viszonyainknak. 1914-ben Poroszországban 49 kultúrmérnöki hivatal volt (Meliorationsbauämter). A központi igazgatást 18 kerületi felügyelő és 4 előadó látta el. A világháború tapasztalatai megmutatták, hogy a mezőgazdasági termelés jelentősége Németországban lényegesen nagyobb, mint ahogy azelőtt gondolták. Mivel pedig a termelés fokozásának előfeltételei a szabályozott vízháztartás és a megfelelő talajjavító munkálatok, a mező- gazdasági érdekeltség az ennek a nagy és fontos célnak a szolgálatában álló kultúrmérnöki intézmény erőteljes fejlesztését kívánta. De a háborút követő években a csupán párturalmi törekvésekben megnyilvánuló német belpolitika a mezőgazdaság kívánságait nem tudta megérteni. A kultúrmérnöki szolgálat megerősítése helyett, — igen rövidlátóan — takarékossági indokolással az egész szolgálatot feleslegesnek mondták és fel akarták oszlatni. Csak a szakemberek és a mezőgazdaság parlamenti képviselőinek erőteljes közbelépésére sikerült az akkori kormányzatot a végzetesnek mutatkozó ballépéstől visszatartani. Amint a II. táblázat mutatja, ennek a veszélynek az elmúltával a porosz kultúrmérnöki szolgálat személyzetének létszáma 1932-ig fokozatosan emelkedett. Az 1933-ban, a nemzetiszocialista párt uralomraj utásakor egyszerre meginduló kultúrmérnöki munkálatok hirtelen létszámnövekedést tettek szükségessé, ami a szerződéses alkalmazottak nagy számából tűnik ki. Magyar viszonyainkkal összehasonlítva,
