Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Halászat. Irta: Hallóssy Ferenc
HALÁSZAT 227 inkább kisebb pisztrángos és pontyos tógazdaságok létesültek ; a nyilt- vizek szempontjából csak a Balatonnál sikerült eredményeket elérni, ahol a sok bérlőjű rendszer okozta károk kiküszöbölésére, a jogtulajdonosok védelmére megalakította a Balatoni Halászszövetkezetet. Igazi, a magyar közvizek halászatának jövőjére messze kiható munkáját akkor kezdhette meg a halászati felügyelő, amikor a halászati törvény (1888 : XIX. t.-c.) megszületett. A halászati törvény, amelynek megteremtése a vízjogi törvényhez hasonlóan a kultúrmérnökök érdeme, megnyitotta a halászati társulatok megalakításának lehetőségét. Ez, noha nagyon sokszor a halászati jogtulajdonosok ellenkezésére talált, döntő jelentőségű volt az élővizekben rejlő százmilliókat jelentő nemzeti vagyon megmentése szempontjából. A halászati jog már a 14. századtól a parti ingatlan tartozéka és tőle csak kivételesen vált el. Mivel hazánk egyes vidékein a földbirtok rendkívül elaprózott, a halászati jog is igen sok kézben oszlott meg. Ha ismerjük a halak életmódját, tudjuk, hogy különböző életmegnyilvánulásaikhoz a legkülönbözőbb vízterületekre van szükségük. A lapos, sekély vízzel elborított árterületeken ívnak, a folyó bizonyos részein élnek és ismét más, az egyes halfajok tulajdonságainak megfelelő, helyeken telelnek. így azután, ha pl. egy jó ívóterület kíméletlen halász kezébe került, aki az ott ívó, szerelmi lázában magával tehetetlen és minden óvatosságról megfeledkező, ikrával teli tenyészhalak százait kifogta, olyan kárt okozhatott, amelyet az egész folyó halászati jogtulajdonosai megérezték. Ugyanez a veszély a jó tanyahelyekkel stb. is fennállott. Ezeken a visszaéléseken csak az okszerű halgazdálkodás bevezetésével lehetett segíteni, ami viszont csak bizonyos nagyobb vízterületek halászati jogtulajdonosainak kényszertársításával vált lehetővé. A halászati törvény lehetővé tette az érdekeltek megfelelő tömörítését. A törvény alapgondolata az volt, hogy meg kell állapítani a vízfolyások azon szakaszait, amelyeken az ott élő halfajok életmegnyilvánulásaihoz szükséges ívó-, táplálkozó-, telelő- és tanyahelyek stb. mind megvannak. Az ilyen vízterületeken halászati társulatot kell alakítani, mely a halászatot irányítja és megteszi mindazon intézkedéseket, amelyeket a halállomány védelme és fejlesztése megkíván. A társulat tagjai a társulathoz tartozó vízterület halászati jogtulajdonosai, kik maguk nem halászhatnak, mert a társulat az egész vízterületet üzemszakaszokra osztva, bérlők útján értékesíti. A jövedelmen a tagok vízterületük arányában osztoznak. A társulat a bérbeadott vízterületen kijelölheti a kíméleti, és az ivadék nevelése szempontjából fontos területeket, ezeken a halászatot tetszőleges időre eltilthatja, a halak védelmére a törvényszabta tilalmi időt megnyujt- hatja, megállapítja a tiltott fogóeszközöket, stb., szóval halvagyonának védelme és fejlesztése érdekében hatékony intézkedéseket tehet. A halászati társulatokon kívül foglalkozik még a halászati törvény a halászat jogával, a halászat gyakorlásával (meghatározza a nyílt- és zártvíz fogalmát, lehetővé teszi kíméleti területek létesítését), különböző tilalmakkal, és büntető rendelkezéseket is tartalmaz a halászati visszaélésekkel kapcsolatban. 15*
