Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
18 TRÜMMER ÁRPÁD alatt a vizek ne gyűljenek fel és ne hátráltassák a gazdálkodást, a csatornák alsó végére szivattyútelepek épültek azzal a rendeltetéssel, hogy az odaérkező vizeket a töltés felett átemeljék a folyóba. Ilymódon a levezetés árvíz idején sem szünetel, és a káros vizek gyorsabban kerülnek le a földekről. A belvízrendezés legnagyobb részét az ármentesítő társulatok végzik és így a folyammérnöki szolgálat működési körébe esnek. Vannak azonban olyan társulataink is, amelyeknél árvédelem nincs ugyan, de a káros vizek levezetésével foglalkoznak (lecsapoló társulatok). Munkásságukat kultúrmérnöki hivatalaink ellenőrzik és ilymódon bekapcsolódnak a vízrendezési munkáknak ebbe a csoportjába is. Mint az előadott vázlatos felsorolás is mutatja, a kultúrmérnöki szolgálat komolyan kiveszi részét a vízrendezési teendőkből. Ha munkáik terjedelme talán kisebb is, mint a folyammérnöki hivatalok és a vízrendező társulatok által végrehajtottaké, mégis közelebb állanak a gazdaközönséghez, mert a kultúrmérnöki feladatok közvetlenül érintik a gazdát s azért a kultúrmérnök munkáját közelről szemléli. A társulatok munkája a gazdát nem hozza olyan közel a mérnökhöz, mint a kultúrmérnöké, s ez ad magyarázatot arra is, miért került a kultúrmérnöki működés közelebb a gazdákhoz, mint a folyammérnöki vagy a társulati. Gazdáink az idők folyamán megszokták, hogy a vízzel kapcsolatos panaszaikat közvetlenül intézi a kultúrmérnök: tanácsot ad, szak- véleményt szerkeszt, tervet készít, és ha a költség összegyűlt, a munkát is végrehajtja. Ezt a többi vízimérnök is megteszi, mindamellett a kapcsolat közötte és a gazda között sohasem lehet olyan közvetlen, mint a kultúrmérnöké. II. A dolgok természeténél fogva a vízhasznosító munkáknál az előbb említett kapcsolat a kultúrmérnök és a gazda között nem lehet olyan általános, mint a vízokozta kártételek elhárításánál. Nemcsak azért, mert a vízhasznosítás hazánkban még kevésbbé fejlődött ki, mint az elhárítás munkája, hanem azért is, mert egyes nemei (a közegészségügyi tevékenység, a halászat) csak távolabbról érintik a gazdát, másokat pedig, — mint pl. a vizierőhasznosítás, — alig értékel. Mindamellett itt is vannak határozottan mezőgazdasági érdekű munkakörök, és első közöttük az öntözés. Ha földjeinket a vizek kártételeitől már megvédtük, következik a talajjavítás következő foka : az éghajlatunk mostohasága ellen megindított küzdelem. Erre szolgál a vízhiány közvetlen pótlására hivatott öntözés, azonkívül a talaj vízkészletének megóvása skatulyázással és sáncolással, vagyis a termeléshez kevés vízkészletnek a gyorsan lefutó csapadékvizek visszatartásával való növelése. Nem tartozik ide, hogy a felsorolt két vízhasznosító módnak mező-
