Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Ívóvízellátás és szennyvízelvezetés. Irta: Lászlóffy Woldemár dr.
IVÓVÍZELLÁTÁS ÉS SZENNYVÍZELVEZETÉS 205 A világháború kitörését közvetlenül megelőző évek legszebb kultúrmérnöki alkotásai közé tartoznak a miskolci kultúrmérnöki hivatal építette jószágitató ciszternák Gömör megyében, a pelsőci Nagyhegy karsztos fennsíkján (2 kisebb és egy nagyobb), Borsod megyében a sajóvelezdi hegyi legelőn (1) és Tibolddarócon (6). Ezek a hazánkban ilyen arányban első ízben épített müvek különösen a súlyos vízhiányban szenvedő pelsőci közlegelőn jelentettek életbevágóan fontos változást. A 20 m átmérőjű és 4 m mély, mészkőbe robbantott «Serényi kútja» 30.000 korona államsegéllyel létesült és 1914 tavaszán adták át rendeltetésének.1 (121. kép). Ismét szélesebb hatáskört biztosított a kultúrmérnöki hivataloknak az ivóvízellátás terén a vízjogi törvény korszerű kiegészítéséről intézkedő 1913: XVIII. t.-c., amely az artézi kutak létesítését hatósági engedélyhez kötötte. A világháború utáni években leginkább ezen a réven kapcsolódott be a kultúrmérnökség az ivóvízellátásba. A csonka ország területén alig voltak ugyanis olyan domborzati és víztani adottságokkal rendelkező helyek, ahol egy-egy forrás foglalásával és vízének elvezetésével egészséges vizű közkutat lehetett volna létesíteni valamely község szívében. Költségesebb megoldásokra a helyi közületeknek nem volt pénzük, az állami költségvetés pedig erre a célra támogatást nem biztosított. Érthető tehát, ha a legutóbbi két évtizedben a kultúrmérnöki hivatalok alig-alig építettek községi vízvezetéket (Fony, Szöllösardó, Szöc (122. kép), Aggtelek (123—124. kép), Pécsvárad, Szeghalom, Füzesgyarmat stb.). Fontosabb a vízellátás szempontjából a kultúrmérnöki hivataloknak az engedélyezési eljárással kapcsolatban az artézi vízkinccsel való okszerű takarékosság érdekében kifejtett munkássága, amelyről külön tanulmány emlékezik meg. Ha a csonka ország területének nagyobb részben síksági jellege és a gazdasági válság kerékkötője volt az ivóvízellátás korszerű fejlődésének, méginkább érezhető volt hatásuk a szennyvízcsatornázás és tisztítás terén. Egyes ipartelepek szennyvízkezelésének megoldása mellett (hatvani cukorgyár stb.) főképpen Debrecen sz. kir. város szennyvizeinek öntözéssel kapcsolatos ártalmatlanná tételét kell itt említenünk.1 2 A megoldás az ottani kultúrmérnöki hivatal érdeme. * * * A világháború utáni években az európai államok mindegyike hallatlan erőfeszítéseket tett ivóvízellátásának megjavítására. Ennek tulaj1 Rozsnyalj Károly: A pelsőci jószágitató ciszterna. Vízügyi Közlemények, 1914. évi 5. szám. 2 Meskó Kálmán: Debrecen szab. kir. város öntözéssel és vízraktározással kapcsolatos szennyvíztisztító-telepének ismertetése. (Az öntözésről. A m. kir. földműv. min. kiadványai, 1931. évi 1. szám, 123—137. old.)
