Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Ívóvízellátás és szennyvízelvezetés. Irta: Lászlóffy Woldemár dr.
202 LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. város, amely 1880-ban artézi közkutat jurat. A fejlődés igen lassú volt mindaddig, amíg 1890 körül az eddigi eljárásnak mintegy negyedrésznyi költségével működő szárnyas fúróval való vízöblögetéses fúrási rendszer el nem indul hódító útjára. Ekkor már nyilvánvaló lett, hogy az alföldi ivóvízkérdés megoldásának egyetlen számításba vehető és észszerű eszköze az artézi kút. Az ivóvízellátás megjavításához azonban egymagában nem volt elég a közegészségügyi mérnöki szolgálat osztogatta jótanács. A földművelésügyi miniszter ezért 1892-ben egy állami kútfúróberendezést szerez be, hogy annak kölcsönzésével és a szakértő munkavezetők rendelkezésre bocsátásával támogassa szegényebb községeink ivóvízszerzési törekvéseit. A miniszter ezután rövidesen háromra emeli az állami fúróberendezések számát és hat fúrómestert alkalmaz, úgyhogy a közegészségügyi szolgálat ettől kezdve évente átlag hattal szaporítja az artézi kütak számát. A községeket ezekkel a munkákkal kapcsolatban csak a szállítási költségek, a fúrócsöveknek és a fúrót hajtó gőzgép tüzelő- és kenőanyagának ára, továbbá a napszámosok bére és a fúrótorony faanyagának költsége terhelték. 1894-ben a közegészségügyi mérnöki szolgálat önálló hivatallá lett, majd 1900-tól az Országos Vízépítési Igazgatóság ötödik ügyosztályává alakult. Mérnöki személyzete ekkor már 1 műszaki tanácsosból, 2 mérnökből, 4 segédmérnökből és 4 napidíjasból állott. A Közegészségügyimérnöki Osztály a földművelésügyi miniszternek az érdekelt közület kérelmére kiadott rendelete alapján ingyen készített városok és községek részére vízvezeték- és csatornázási terveket, az előmunkálatokat és a részlettervek elkészítését is ideértve. Ezenkívül a munkát vállalatba adta, az építkezést ellenőrizte, felülvizsgálta és leszámolta. A jóváhagyás végett felterjesztett idegen terveket megbírálta, továbbá szaktanácsot adott kútfúrási ügyekben és a rászoruló községekben a kutat meg is fúrta. Az osztály feladatai közé tartozott a belvízlecsapoló társulatok szivattyútelepeivel kapcsolatos gépészeti kérdések eldöntése is. Az első években idegen tervek felülvizsgálata és a folyamatban lévő építkezések ellenőrzése adta a legtöbb dolgot. Kolozsvár, Arad, Sopron, Veszprém vízvezetéke és csatornázása, Fiúmé, Nagyszeben, Segesvár, Sátoraljaújhely, Nagybánya, Eperjes, Székesfehérvár, Nagyvárad, Brassó, Komárom, Miskolc, Selmecbánya, Sümeg, Torda, Lőcse, Pápa, Fájsz és Tiszaluc vízvezetéke, Máramarossziget, Újvidék, Érsekújvár, Győr, Sárvár Brassó, Versec és Pozsony csatornázása szerepeltek az évi jelentésekben. 1893-tól fokozatosan növekszik a hivatal saját tervezéseinek a száma. 1893- ban a tordai bikanevelőtelep, a lábodi keményítőgyár és a tátralomnici nyaralótelep vízvezetékét tervezi meg, az utóbbi kettő meg is épül. 1894-ben hat községi vízellátás és hét csatornázási terv készül — köztük Veszprém város vízvezetéke de csak Fenyőháza vízvezetéke és csatornahálózata épül meg. Az 1895. évi jelentésben 12 vízvezetéktervezés szerepel. Megvalósul Fenyőháza vízellátása és csatornázása, az alagi lóversenytéri víz
