Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)

Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,

4. lecsapolások és ezen belül

5. az alagcsövezések, továbbá

6. a belvízrendezés.

II. csoport. Vízhasznosítási munkák.

7. Öntözések,

8. szíkjavítás és sáncolás,

9. a közegészségügyi mérnöki tevékenység (vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás),

10. mesterséges kender áztatok,

11. a vízierők értékesítésével kapcsolatos munkálatok és

12. a halászat és halastógazdaságok.

A felsorolt munkák legnagyobb része a mezőgazdaság érdekeit szolgálja s ugyanez áll a kultúrmérnöki hivataloknak a talajjavítással kapcsolatban kifejtett tevékenységére, továbbá a régi, károsan működő malom-vízhasználatok gyakorlatának rendezésére is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vízfolyások rendezése az árvízveszély csökkentése révén a gazdákon kívül nem érintené a lakosság egyéb rétegeit is, és nem volna fontos a közúti és vasúti közlekedés zavartalanságára nézve is. S még ha hozzávesszük az egészségtelen mocsarak lecsapolásából, továbbá az egészséges ivóvíz szolgáltatása (vízvezetékek, artézi kutak), és a szennyvizek tisztítása érdekében végzett kultúrmérnöki működést, valóban indokoltnak kell tartanunk, ha a szolgálattal kapcsolatban nemcsak mezőgazdasági, hanem nemzetgazdasági jelentőségről beszélünk.

Talán nem lesz hiábavaló, ha az előzőkben felsorolt kultúrmérnöki működési köröket kissé részletesebben ismertetjük és ezzel kapcsolatban reámutatunk a végzett munkálatok előnyeire, hogy ilymódon olyan kép alakuljon ki, amely a szervezet valódi jelentőségét az olvasó elé tárja.

I. Vízrendezés. A patakrendezés és medertisztogatás a kultúrmérnöki működés kezdeti korszakának főtevékenysége volt. A víz örök munkája, amely a magaslatokat fokozatosan letarolja, a mélyedéseket pedig feltölti, a vízfolyásokon állandó hordalékmozgást idéz elő. Ez a hordalék, amelynek legnagyobb tömegét az árvizek hömpölygetik tovább, a vizek alsóbb szakaszain, — ahol a folyóvíz esése megcsökken, — fokozatosan lerakódik és a medreket feliszapolja. Az ebből eredő kártétel kettős. Az egyik helyen a víz munkája elsodorja a termőföldet, az alsóbb szakaszon pedig értéktelenné teszi a földeket. Nemcsak azért, mert az árvizek alkalmával a partokon átömlő víz iszappal borítja a művelt földeket, hanem azért is, mert a hordalék a vízfolyás medrét mindinkább felA KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 15