Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Öntözések. Irta: Szilágyi Gyula
184 SZILÁGYI GYULA keretében, amikor az elszakított országrészek kedvezőbb éghajlati viszonyaikból eredő egyenletesebb termelése kiegyenlítette az alföldi termelésnek az időjárástól függő szeszélyes bizonytalanságát. Az új helyzetben az Alföld termelésének biztosítása egyetemes nemzeti érdekké vált, amelynek megoldására hathatós eszköznek a nagyarányú öntözés megteremtése mutatkozott. Szakköreinket és a közvélemény széles rétegét is élénken foglalkoztatta az Alföld öntözésének kérdése. Több terv és elgondolás vetődött fel szaklapokban és a napi sajtóban egyaránt,és ezt a kérdést sokan sajátságos és erre az időszakra jellemző beállításban kezdték tárgyalni. Azok, akik az időjárás alakulását befolyásoló tényezőkkel, valamint a vízgazdálkodás alapelveivel és természetes sorrendjével nem számoltak, de mégis ösztönösen érezték, hogy az Alföld öntözése szoros összefüggésben van az ármentesítéssel és a lecsapolással, az Alföld kiszárításának és elsivatagosí- tásának vádját hangoztatva sürgették az öntözések megvalósítását. Alapvető fogalmakat zavartak össze annyira, hogy a kiöntések és mocsarak vízfelületének lényeges szerepet tulajdonítottak az esőképződésben és nem látták be azt, hogy az ármentesítés és a lecsapolás elkerülhetetlen alap- feltétele volt a településnek, a rendszeres mezőgazdasági művelésnek, a közlekedési hálózat megteremtésének, egyszóval az emberi kultúrának és magának az öntözésnek is. A kultúrmérnökök és egyéb szakemberek felvilágosító tevékenységének ellenére ez a kérdés a közönség széles rétegeiben és a napi sajtóban éveken át éles vita tárgya volt. Ennek a tudománytalan és a jelenségeket félremagyarázó beállításnak különösképen a huszas évek elejének és végének szárazságra hajló időjárása adott tápot. A huszas években az Alföld öntözésére az első átfogó tervet Trümmer Árpád kultúrmérnök készítette és ismertette.1 Emellett szép számmal láttak napvilágot olyan tervek is, amelyeknek jórésze megvalósíthatatlan elgondolás volt. Nagyarányú öntözésre készített tervet Ruttkay Udo tb. főkonzul is, de ez már átnyúlik a harmincas évekbe.1 2 4. Az 1930-tól napjainkig terjedő korszak. Az 1930. év fordulópontot jelent öntözés-ügyünk fejlődésében. Ekkor került Sajó Elemér a víziügyek irányításának élére és habár ebben a minőségben munkássága mindössze rövid három évre terjedt, az ő messzelátó kezdeményezése és céltudatos szervezése irányt szabott a későbbi években bekövetkezett fejlődés folyamatának. Öntözésünk ügyére és különösen Alföldünk létérdekeire felmérhetetlen veszteség korai halála, amely nyugalombavonulásával egyidejűleg ragadta el őt 1 Trümmer Árpád: Az Alföld öntözése. Vízügyi Közlemények, 1928. évf., 1. szám. 2 Ruttkay Udo: A magyar Alföld öntözése. 1932.
