Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Lecsapolás és belvízrendezés. Irta: Taxner Béla
160 TAXNER BÉLA hogy az iszapos vizet nem engedjük közvetlenül a mederbe folyni, hanem előbb iszapfogóba vezetjük. Iszapfogó lehet egy régi árok, amelyben a víz csak lassan tud továbbfolyni, vagy külön erre a célra kijelölt terület, ahol a víz tavat alkot s hordalékát leülepítve teljesen megtisztul. Ez az utóbbi mód az előnyösebb, mert a kijelölt terület néhány év alatt feliszapolódik és kiváló minőségű talaja bőségesen kárpótolja az elveszített évek terméshiányát. Ilyen módon sikerült Somogy vármegyében a Kőrises-berki patak völgyében rendet teremteni. Pedig itt az ú. n. Büdösgáti-mocsár lecsapo- lása szinte kivihetetlennek látszott. Ma a 300 holdas terület pompás rét és legelő, üde zöld gyep. Nád, — a régi állapot emlékeképen, — alig található. Ugyancsak jól beváltak a fiadi vízfolyás beömlése körüli iszapfogók, mert ahol 1926-ban télen derékig érő víz borította a vasútállomásra vivő utat, ott az 1940. évi rendkívüli árvíz minden baj nélkül tudott lefolyni. Részletesebben foglalkoztam itt a vizenyős területek eltüntetésének ezzel a különleges módjával, az iszapolással (sankolással), mert az a meggyőződésem, hogy ma nem alkalmazzuk ezt a kitűnő és eredményes módszert a megérdemelt mértékben. Nem alkalmazhatjuk, mert a területet mindennél nehezebb megszerezni hozzá. Pedig nagyon megérdemli az áldozatot! * * * Hátra van még, hogy arra a kérdésre válaszoljak, van-e még hazánkban megoldásra váró belvízlevezetés vagy lecsapolás? Feleletül idézzük Rohringer Sándor professzort, aki 1923-ban megjelent «Vízgazdasági politikánk» c. tanulmányában1 az alábbi, teljesen lecsapolat- lan nagyobb területeinket sorolta fel: a Kecskeméttől Szegedig terjedő vadvizes területek mintegy 150.000 kát. hold kiterjedéssel, a borsodi nyílt ártér 70.000 kát. hold, a Zagyva és Tárná érdekeltség 20.000 kát. hold és végül a Kisbalaton 16.000 kát. hold kiterjedéssel. Ezek közül a Kisbalaton lecsapolása ma már meg van oldva, a borsodi nyílt ártér rendezése is megindult. A másik kettő azonban ma a még megoldatlan feladatok közé tartozik. A következőkben részletesebben a szegedkörnyéki vizek kérdését ismertetem. Azért választom ezt a feladatot, mert a legújabb kultúrmérnöki talajjavító módnak, a sáncolásnak nagyméretű kísérletéül kínálkozik és mert ez talán valamennyi közül a legsürgősebb. A Duna—Tisza közének Kecskemét, Kiskunhalas és Szeged közötti részén nagyjában északnyugat-—délkeleti irányban homokbuckák, homokhátak húzódnak. A közöttük fekvő völgyeletekben a téli (csapadékosabb) 1 Vízügyi Közlemények, 1923. 'évi 2. szám.
