Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
VÍZMOSÁSKÖTŐ MUNKÁLATOK 149 vagy ülepedéséből keletkeznek, a baj megelőzése az emberi beavatkozás hatalmi körén kívül esik. A vízmosások keletkezésének azonban legtöbbször az ember az oka. Számos esetben meredek dűlőutakon közlekedő szekerek megkötött kerekének bevágódása s a kerékvágásban lefolyó csapadékvíz kimosása következtében fejlődik ki a vízmosás. A kopárosok keletkezésének egyik gyakori oka a meredek domboldalak kecskékkel való legeltetése. A kecske minden olyan növényzetet, amely a feltalajt megköti, elpusztít. Hasonló veszélyt rejt magában általában véve a helytelen legeltetés és marhacsordáknak egyazon csapáson való állandó járatása is, ami a gyeptakaró betaposásával a csupaszon maradt feltalaj kimosását idézi elő. A vízmosások keletkezésének legfőbb oka rendszerint az erdőtörvény életbeléptetését megelőző időben követett helytelen erdőgazdálkodás, illetve az erdőirtás volt. Az elszaporodó népesség mind nagyobb területet igyekezett mezőgazdasági művelés alá venni. Ennek végzetes folyománya volt, hogy az általános földhiány miatt meredek domboldalakat is szántófölddé alakítottak. A hegylejtő irányában haladó művelés következtében a szántás barázdáiban lefolyó víz az egész termőréteget és trágyát lesodorja, a talajt megfosztja termőerejétől és végeredményben az egész területet elkopárosítja. (Ugyancsak hibás a helytelen irányú szőlőművelés is, midőn a barázdasorokat a kényelmesebb megművelés érdekében a lejtő irányában vezetik.) A bajok megszüntetésére elsősorban a véderdők területének ki- terjedtebb mértékű kijelölése és a jelenleginél sokkal gyorsabb ütemű közérdekű erdőtelepítés volna szükséges, ami természetesen főleg állami költségvetési kérdés. Minthogy azonban olyan vidékeken, ahol amúgyis nagy a földhiány, a lakosságot sem legelőjétől, még kevésbbé pedig szántóföldjétől megfosztani és tőle legelemibb életlehetőségét egyszerűen elvenni nem lehet, ezen a bajon csak áttelepítéssel lehet segíteni, vagyis a kopárosodás megszüntetése és a vízmosások keletkezésének megelőzése egyúttal birtokpolitikai kérdés is. A domboldalakon helytelen irányban fekvő szántóföldi parcellák megszüntetése csak olyan tagosítás révén érhető el, amely a birtokrészletek kiosztásánál figyelemmel van a rétegvonalakkal párhuzamos mesgyehatárok kijelölésére. Fontos és gazdaságos volna a vízmosásokat általában elfajulásuk kezdetekor intézményesen felkutatni. Csirájukban a bajok kevés költséggel gyökeresen orvosolhatók, míg ha megvárjuk, amíg házak és értékek pusztulásával a nagy szakadékok már csak nagyszabású és költséges szabályozási munkákkal hozhatók — úgy-ahogy — egyensúlyi állapotba, az alkalmatlan és veszélyes mélységek már nem tüntethetők el.
