Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
halálukig azon fáradoztak, hogy a magyar nemzet az Alföld vidékén megtalálhassa életföltételeit, megkezdhesse a termelő munkát, és biztosíthassa az eredményes fejlődést. Kétségtelen, hogy a Trianon előtti Magyarországot nemcsak a nagy magyar Alföld jelentette, mégis az alföldi vizek rendezése jelzi azt a fordulópontot, amely a vizek szabályozásával és ennek a mezőgazdaság érdekeivel való összekapcsolásával lehetővé tette a korszerű termelés megindítását, ami nemcsak Alföldünk népére volt sorsdöntő, hanem példaadó volt az egész országra nézve. Az úttörő munkához nem volt elég vízimérnökeink műszaki tudása, hit is kellett hozzá ! Törhetetlen magyar hit, amely bízott a magyarság fejlődésében, jövőjében, kultúrája felemelkedésében és minden közöny és gáncs ellenére meg tudta indítani azt a nagy munkát, amely a magyar Alföld ármentesítésén és folyóink nagyrészének szabályozásán kívül a magyar talaj termőképességének emelését és a bellerjesebb gazdálkodásra való áttérést eredményezte. Az utóbbi csoport az, amelyet összefoglalóan kultúrmérnöki működésnek nevezünk s amely mint országos szervezet szerény keretek között hat évtizeddel ezelőtt indult útjára. Ezt megelőzően a XIX. század első felében már történtek hazánkban egyes talajjavító munkák, így például az első alagcsövezések is elkészültek. A rendelkezésre álló, — eléggé hézagos, — adatokból megállapíthatóan 1878-ig, a kultúrmérnöki szolgálat működésének megkezdéséig, hazánkban 1446 kát. holdnyi alagcsövezést létesítettek. Az említett időszakban épülnek meg az első magyar öntözések is. Magyar- ország területén az 1820-tól számított hat évtized alatt 83 öntözés létesült 18.745 kát. holdnyi területen. Mint látható, a rendszeres talajjavítási tevékenység megindulását a XIX. század elejétől kezdve észlelhetjük. Ennek a kedvező jelenségnek oka kétségkívül az, hogy népességünk örvendetes szaporodása ebben a korszakban már időszerűvé tette termőterületeink megnövelését, a külföldi példák pedig gazdáinkat a belterjesebb termelésre buzdították. Ez a kettős törekvés adta meg hazánkban a talajjavító munkák létjogát és ez a kezdés még nagyobb jelentőségű lett a magyar jobbágyság felszabadítása után. Az úrbériség megszüntetésével mindinkább előtérbe nyomult a belterjesebb mezőgazdasági termelés kérdése is. A nyugateurópai államok a műszaki fejlődés vívmányainak felhasználásával már korábban hozzáláttak a termelés fokozására irányuló gazdálkodáshoz. Itt a kultúrmérnöki vonatkozású haladással kapcsolatban csak az angolok alagcsöve- zéseire, továbbá a francia és olasz öntözésekre hivatkozom, amelyeket a mérnökök a XVIII. század második felében kezdtek a többtermelés szolgálatába állítani. Mint az előző történelmi áttekintés mutatja, a külföldi törekvések, A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 7
