Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Palakrendezések. Irta: Mantuano József
112 MANTUANO JÓZSEF Kaposvárig az 1929—32. években készültek el 1,340.000 pengő költséggel. A bekövetkezett gazdasági válság miatt az árvédelmi töltések azonban már nem épülhettek meg végig. A Sárvíz-csatorna rendezése 1927-től 1938-ig' tartott és 2,286.000 pengőbe került. Az így mentesített területek nagysága összesen 68.000 hold. Természetes, hogy Veszprém, Fejér, Tolna és Somogy vármegyék fővízrendszereinek szabályozását nyomon követte a mellékvölgyek szabályozása is. így készült el az 1900-as évektől napjainkig a Völgységi árok, Donát patak, Koppány patak (32. kép), Méhész-csatorna, Hábi-árok, Baranya-csatorna, Inami árok, Hársas víz és Őrei patak szabályozása. Ezeken a vízfolyásokon a medreket a művelés folytán erősen megváltozott vízjárási viszonyoknak megfelelően kibővítették. A végzett munkák alig múlták felül a földmunka kereteit. Műszakilag hasonló természetű szabályozás volt a trianoni határon belül eső Lo/7ö-szakasznak az 1928—32. években végrehajtott rendezése. A Lajta Hegyeshalomnál lép Csonka-Magyarország területére és Magyaróvárnál a Mosoni Dunaágba ömlik. Zürndorf és Nickelsdorf községek között a főmederből az árapasztó jellegű ú. n. Balparti csatorna ágazik ki, amely a magyaróvári zsilip alatt torkollik vissza. Ugyancsak Nickelsdorf határában kezdődik a lecsapoló jellegű Jobbparti csatorna, mely a magyaróvári duzzasztó felett torkollik a Lajtába. A folyó alsó szakaszán a partok alacsony fekvése és a medrek szűk szelvénye, a középső szakaszon a malomzsilipek miatti kiöntések állandó panaszokra adtak okot. Az első szabályozási terveket 1908-ban a pozsonyi kultúrmérnöki hivatal készítette el. A háború előtt még két terv készült, azonban költségek hiányában nem valósultak meg. Az. 1928. évben megindult kivitel egy negyedik tervre támaszkodott, amelyet a győri kultúrmérnöki hivatal készített 1926-ban. A rendezés megtartotta a már régebbről fennálló helyzetet: az árvizet megosztotta a főmederben és a balparti csatornában. A megosztást indokolta, hogy az eredeti Lajta-meder a terepnél magasabb törmelékkúpon folyik, úgyhogy a kiöntésből származó víz csak hosszú lecsapoló csatornákkal lenne visszavezethető. Másrészt, ha a levezetésre számított 95 m3/mp vízmennyiséget a főmedren vezetnék le, a meder jelenleg 25—30 m3-es vízvezetőképességét rendkívüli mértékben kellene megnövelni és minden egyes műtárgyat át kellene építeni, ami a munkálatok kivitelét igen megnehezítette volna. Az éles kanyarokat átvágták és a medreket az észlelt, illetve számított vízjárási adatok szerint megosztva kibővítették. A magyaróvári duzzasztó felett (33. kép) az országhatárig töltéseket készítettek. A máriamajori zsilipeket, amelyek a víz levezetése szempontjából nem feleltek meg, átalakították. A munkálatok végrehajtását vízkitereléssel
