Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A vízmesteri intézmény. Irta: Tavy Lajos
A VÍZMESTERI INTÉZMÉNY 101 gyakorlati földmérés és az építéstan alapismeretei, amelyekhez még a következő melléktantárgyak oktatása járul : számtan, az ábrázoló mértan és természettan alapelemei, betűvetés, ügyirálytan, vízügyi közigazgatás és szolgálati szabályzat, halászat, végül talaj- és rétművelés. A heti óraszám átlag 39, ebből 24 óra volt az előadás és mintegy 15 óra a gyakorlat és szerkesztés. Az aránylag sok rajzóra beiktatásával egyrészt a növendékek rajzbeli készségét kívánjuk kifejleszteni, másrészt előmozdítjuk az előadásokon tanultak jobb megértését is. A rajzórák tananyaga javarészt az előadást kiegészítő ábrák egyszerű lemásolása, részben pedig olyan feladatok kidolgozása, amelyekkel a vízmester a gyakorlatban találkozik. A mérési gyakorlatok keretében a növendékek a hosszmérés, szintezés és kitűzés feladataival, területméréssel és térképolvasással ismerkednek meg. A tanfolyamok előadói a vízügyi műszaki szolgálat mérnökei. A tanítás a gondosan összeállított tankönyvek és ábrafüzetek, továbbá kisminta-anyag felhasználásával történik, mégpedig a könyvekben foglalt tananyag megmagyarázásával és kikérdezésével. Említésre érdemes, hogy a cseh megszállás alatt a kassai vízmesteriskola épületében fenntartott ú. n. talajjavítási (meliorációs) iskola magasabb képesítést adott a mi vízmesteriskolánknál, ú. n. műszaki tisztviselőket nevelt. Ennek megfelelően tananyaga jóval terjedelmesebb volt, tanulmányi ideje 2 teljes tanévre terjedt és a magyar vízmesteriskola tantervével szemben háromszögeléstant, ásványtant, talajtant, vegytant, növénytant, egészségtant, útépítést, alkotmánytant, vízjogi alapismeretekét, számviteltant és erőműtant is adtak elő, és általában a mienkénél valamivel magasabb színvonalon tanítottak. Ennek ellenére a csehszlovák szolgálatból átvett magyar vízmesterek semmivel sem bizonyultak használhatóbbnak a nálunk kiképzett vízmestereknél, sőt a mérésben tanúsított jártasságuk gyengébb a mieinkénél. A cseh iskolába való felvételre 4 középiskola és 2 gazdasági iskola elvégzése volt kikötve, — a tanfolyamot sikerrel elvégzetteknek pedig az 5 legfontosabb szaktárgyból bizottság előtt záróvizsgát kellett tenniök. * * * A vízmesteri intézmény tagadhatatlan sikerében az alapító Kvassaij Jenön kívül jelentős része van annak a kiváló és lelkes gárdának, amely a vízmesterképzést 60 éven át irányította, a szükséges tankönyveket megírta, az ábrafüzeteket összeállította és a növendékeket nemcsak fáradhatatlan odaadással tanította, hanem nevelte is. A vízmesteriskola igazgatói Lakner József m. kir. gazdasági tanintézeti igazgató (1879—1883) után valamennyien kultúrmérnökök. Bolla Mihály (1883—1889), Lovas Sándor (1889—1893), Udránszky József (1893—1909), Rohringer Sándor (1909—1919) elévülhetetlen érdemeket szereztek az intézet felvirágoztatása és fejlesztése terén.