Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

Előszó

Előszó A két szomszédos ország — Jugoszlávia és Románia — közös erőfeszítésével megépült Vaskapu Vízlépcső korszakot zár és új korszakot nyit a Dunahajózás történetében. A 'legnehezebb Duna-szakasz, az al-dunai zuhatagok, hajózhatóvá tétele érdekében végzett korábbi munkálatok nyomai, az egykori szabályozási művek víz alá kerültek, és a történetírásra — mégpedig a magyar technikatörténet-írásra — vár emlékük fenntartása. Mert a Duna-hajózásnak — és a Duna-szabályozásnak — a gőzhajózás megindulása óta napjainkig terjedő és most lezárult mintegy másfélszázados korszakában a magyar mérnökök tettek a legtöbbet azért, hogy az addig hajózhatatlan Duna-szakasz a parti népeket összekötő vízi úttá váljék. A mi kötelességünk tehát, hogy az Al-Dunán végzett korábbi munkák történetét feljegyezzük, s az egykorú nemzetközi szakirodalom méltatásainak felidézésével is hozzájáruljunk az úttörők emlékének megörökítéséhez. Az első ember, aki a Duna, mint nemzetközi vízi út, jelentőségét nemcsak felismerte, hanem javasolni, sőt megkezdeni is merte az al-dunai zuhatagok szabályozását — Széchenyi István volt. És hogy a megkezdett munka abba ne maradjon, a szabályozás első eredményei után — a Duna-gőzhajózás egyik szervezőjeként — nyomban kiharcolta a rendszeres hajójáratok üzembe állítását is: Bécstől a torkolatig, sőt egészen Konstantinápolyig... Szemei előtt annak a hatalmas transzkontinentális vízi útnak a megteremtése lebegett, amelynek érdekében ma — a szocializmus nyújtotta növekvő gazdasági-műszaki lehetőségek felhasználásával — Európa korábban elmaradott két országa megépítette Európa, sőt Földünk egyik legnagyobb vízlépcsőjét és vízerőmüvét. Ennek a jövőbelátó merészségnek és áldozatvállalásnak a szelleme, a természetet átalakító mérnöki alkotás, ezen a tájon Széchenyi Istvánnal és munkatársaival: Vásárhelyi Pál mérnökkarával jelent meg. A kedvezőtlen történelmi körülmények miatt félbemaradt mű megvalósításának későbbi sürgetői itthon és külföldön egyaránt elismerték, hogy Széchenyi volt az a „ . . . felvilágosult és jövőbe látó férfi, aki a feladat jelentőségét felismerve, javasolni merte a hajózási akadályok eltávolításának nagy munkáját, hogy ezt a fontos vízi utat meg lehessen nyitni az állandó forgalomnak. Ez Széchenyi István elévülhetetlen érdeme .. ."*