Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

4. Az Al-Duna vízjárása

6. ábra. Az 1834-ben felállított Vásárhelyi-féle al-dunai vízmércék egyike vényének felszíni sávját, a vízszint gyakran A szorosban azonban a mélység oly nagy, alatt elegendő szelvényterületet találtak. nagyrészt lerakódik, úgyhogy a zuhatagos szakasz csak kisebb vízfolyásokból kap görgetett hordalékot. Bár nagy esőzések után ez igen durva, a Dunavíz tömegéhez viszonyítva jelentéktelen. Ezért a meder a kemény sziklájú sellők esetében inkább a szélesség, mint a mélység irányában fejlődik. (A meder azonban —- ha lassan is — itt is mélyült. Számítások szerint ez a mélyülés az Al-Duna orsovai szelvényében alig érte el évente az 1 mm-t.) A vaskapui nagy duzzasztómű ezt a csekély mélyülést is megszünteti. Megállapították, hogy az utóbbi 20 év alatt a gát szelvényében évenként kb. 41 millió tonna lebegtetett és 3 millió tonna görgetett hordalék vonult le. Számolnak tehát azzal, hogy a duzzasztás megindultával már az első évben kb. 25—28 millió tonna hordalék rakódik le a duzzasztótérben. Ennek hatására Szlankamen és Újvidék között a hajózási mélység az első építési időszakban 0,5 m-rel, a másodikban 1—1,5 mrel csökken. A jégkérdés az Al-Dunán távolról sem olyan aggályos, mint a Közép-Duna más szakaszain. A jég zajlása, megállása, az álló jégtakaró képződése, majd annak elindulása alkalmával a jégtorlaszok föltornyosulása érdekes és látványos, nagy veszedelmet azon ban nem okoz: a helységek és települések kellő magasságban épültek, így jeges árvíz nem érte őket. Az Al-Duna jéghozamának zömét a Száváról kapja. A szabályozás előtt a zajló jég a grébeni saroknál a szűkületben a Vrány szikláin csaknem minden évben megállt, de a legnagyobb akadály a Kazán szűkülete volt. A jég Báziás felett szokott megindulni, s azután az alábbi kisebb torlaszokat is magával ragadta. A jégtömegek a Kazán szorosban tornyosultak föl, elzárva a Duna szela Széchenyi út magasságáig duzzasztották fel. hogy a felülről érkező víztömegek még a torlasz A vízállásváltozások megfigyelésére az Építési Főigazgatóság rendeletére a térképző kirendeltség 1832-ben vízmércéket helyezett el Ó-Moldován, Szvinyicán, Plavisevicán és Orsovánál. Ezeken a vízállásokat naponta leolvasták. 1844 után az egész szakaszon csak két mércén folyt az észlelés: az orsovain és a másik három helyett felállított drenkovain. A vízállások jellemzésére az orsovai mérce adatai voltak a legalkalmasabbak, mivel ott sem a vaskapui, sem a Kazán-szorosi természetes duzzasztás nem éreztette hatását,