Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

2. A szabályozós előtti Al-Duna földrajzi leírása

2. ábra. A Grében-hegyfok a szabályozás után — a Grében—milanováci párhuzammüve! feküdt, a jobb parton Mllanovác szerb község (992 fkm), melyet 1832-ben a Porecs-szigetről ide telepített lakosság népesített be. Közelében a hegyekben gazdag ezüst- és rézbányák vannak. Milanovác alatt, a 991 fkm-nél, a folyó ismét kiszélesedik. Itt éri el aldunai pályájának legdélibb pontját, majd eddigi délkeleti főirányából, éles kanyarral, szinte hegyes szög alatt északkeletnek fordul. Milanováccal szemben a bal parton áll Tri-Kule, egy háromtornyú török őrház maradványa. A meder kiszélesedése annak tulajdonítható, hogy valamivel lejjebb (988 fkm) a mederben kemény gabbró sziklavonulat húzódik keresztül, s ez nem engedte a mederágyat a mélység irányában fejlődni. Ez a hírhedt Juc-zuhatag, melyen alacsonyabb vízállások idején nagy erővel zúdult át a víz. Esése •— rövid szakaszon — a 330 cm/km-t is meghaladta. A zuhatag közelében veszi fel a Duna jobb felől a Porecska patakot, bal felől pedig a Jucot (987 fkm). A folyó itt hatalmas V-betűt ír le, amely közrefogja az Almás hegység déli nyúlványát, a Szretinye hegységet, amelynek legmagasabb csúcsa, a Succaru Mare 1226 m magas. A V-betű nyugati szára a „Felső Klisszura", keleti szára pedig az ,,Alsó Klisszura". Ez az utóbbi szár mintegy 25 km hosszúságban szinte egyenes vonalban folytatódik Ogradenáig, és ez az egyik legszebb, legvadregényesebb szakasza az egész Dunának. A Juc alatt a meder rendkívül állékony. Szélessége ugyan 600 és 1200 m között változik, de mélysége a kiszélesedett helyeken, és alacsony vízállás