Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

2. A szabályozós előtti Al-Duna földrajzi leírása

tetve őket, hogy ami ezután következik az éppen olyan veszélyes, mint amilyen szép és vadregényes . . . „A nagy, fenséges folyam-ős, mely megszokta a magyar sík lapályon ezer ölnyi mederben haladni méltóságos csenddel, partjain a belehajló fűzfákkal enyelegni, kilátogatni a szép virágos mezőkre s csendesen kelepelő malmokkal beszélgetni; itt összeszorítva száznegyven ölnyi sziklagátba, hah, mily haraggal tör rajta keresztül! Akik idáig jöttek vele, nem ismernek reá. Az ősz óriás szilaj hőssé ifjul, hullámai szökellenék a sziklás meder felett, egy-egy roppant bérctömeg ül ki néhol medre közepébe, mint valami rémoltár; az óriás Bobagáj; a koronás Kaszán szikla; azokat fenséges haraggal ostromolja, rájuk zúdul elöl, s mély forgatagokat örvényítve mögöttük, feneketlen árkot vájva a sziklamederben; s azután csattogva, zúgva rohan alá a kőlépcsőkön, mik egyik sziklafaltól a másikig nyúlnak keresztül . . ." Jókai e feledhetetlen Al-Duna-leírása nemcsak költői szépségével hat, de szinte a tudományos ismertetések egzaktságával vetekszik. Ennél tömörebben és megkapóbban aligha jellemezték valaha is ezt a tájat, mely nemcsak Jókai regényének, „Az arany ember"nek, szolgált színhelyéül, hanem a kor tájfestői Európa legtávolabbi részeiből, még Angliából is, gyakran felkeresték . . .* 9 14 A Moldova-sziget két ágának összefolyása után a bal parton Coronini falu felett egy régi vár romjai tűnnek fel: ez Lászlóvára (1040 fkm). A túloldalon pedig, kiugró hegyfokon magaslik Galambóc középkori vára, a korai török háborúk emlékét idéző romos falaival. A környék mészkő hegységeiben sok a barlang, s ezek vizeiben tenyészik a hirhedt kolumbácsi légy. Csípése mérges és nagy kínokat okoz embernek, állatnak egyaránt. A sziget alatt a Duna medre egyre jobban összeszűkül, és mindkét oldalon sziklás hegyek kísérik. A bal oldali Alibég sziklafalban (1036 fkm) helyezték el a múlt század végi Al-Duna-szabályozási munkálatok megkezdésének (1890. IX. 15.) emlékére: az ún. „Baross-táblát". A folyó főiránya ezen a szakaszon nyugat—-keleti. Első szűkülete Brnjica (1033 fkm) szerb helység mellett kezd kiszélesedni s ennek megfelelően mélysége is csökken. Lejjebb az 1030—1029 fkm-nél nyúlik — azi itt már 900 m széles — mederbe a (Gornya) Sztenka nevű gránitszirt, amelynek a mederben is folytatódó sziklavonulata az Al-Duna első hajózási akadálya volt. Innen kezdve lefelé a hajózás korábban nemcsak veszedelmes, hanem életveszélyes volt: a meder szélessége és mélysége, az átbukó víz esése és sebessége egyaránt rendkívül változó. (A hajózás lehetőségét a múlt századvégi szabályozás során itt egy 1900 m hosszú és 60 m széles hajóút, ill. csatorna kirobbantásával kellett biztosítani.) E szakaszon, az alsó szűkület előtt a Berzászka-patak völgyében épült hasonló nevű bányászfalu a legnagyobb helység. Még lejjebb a bal parton épült Drenkova (1016 fkm) falucskában hajóállomás, fontos átrakodóhely és vízmérce volt. Általában itt szálltak hajókra a hajókalauzok, hogy azokat a lefelé egyre veszedelmesebb zuhatagos szakaszokon TurnuSeverinig átvezessék. Drenkova alatt, az 1014 fkm táján a Duna ismét megváltoztatja irányát és délkelet felé fordul. E görbülettől kezdődik a Duna második és — korábban — még veszélyesebb sellős szakasza. * A legszebb Duna-látképek rajzolói: W. H. Bartlett (1809—1854), G. E. Hering (1805—1879), J. Ender (1793—1854), Th. Ender (1793—1879), J. Alt (1789 — 1872), R. Alt (1812—1905).