Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)
4. Belvízrendszerek üzeme
- időszakos "vésztározók" használhatók fel. Tározásos elhelyezésnél nagy fontosságú kérdés a tározótöltés kezdeti időpontjának ésszerű meghatározása. Túl korai töltés esetén a legveszélyesebb időszakra nem marad szabad tározótér, késői töltés esetén nem használható ki esetleg a tározók hozamcsökkentő kapacitása. Pontos megoldást természetesen csak pontos előrejelzések esetén lehetne találni. A tapasztalati adatokkal javitott előzetes ütemtervekkel az optimális megoldás elég jól megközelíthető. Vésztározók céljára olyan természetes mélyfekvésü területek, vagy a védekezés során elvégzett csekély mennyiségű földmunkával kialakítható tározók alkalmasak, melyeken az elöntés jelentős károkat nem okoz /legelőterületek, hasznosítás nélküli mélyterületek/. Az esetleges elzáró töltések a tározó feltöltésével párhuzamosan építhetők, illetve emelhetők. A tározók töltése végezhető gravitációsan vagy szivaty- tyus emeléssel. 4.33. Belvízkárok minimalizálása Ha a talaj telitettségi állapotából, a csatornák és befogadók vizszintjéből és a további meteorológiái helyzetre vonatkozó előrejelzésekből egyértelműéi kitűnik, hogy belvízi elöntések semmiképpen nem kerülhetők el, akkor a védekezés fő feladata a belvizek levezetésének olyan irányítása, hogy a keletkező károk a lehetséges legkisebbre korlátozódjanak. Ez a csatornában meglévő zsilipek, tiltok megfelelő kezelésével, ideiglenes elzárások létesítésével, szivattyúállások telepítésével és céltudatos üzemeltetésével érhető el. Mindenek előtt törekedni kell a települések vizteleni- tésére, még olyan áron is, hogy e helyett jelentős mezőgazdasági területek kerülnek elöntésre. A belvizi elöntés már egyetlen épületben is 100 OOO Ft nagyságrendű kárt okozhat, mig a mezőgazdasági területeken okozott kár az elöntés időtartamától és a termesztett kultúrától függően általában 200-2000 Ft/ha. A településeken belüli elöntések e mellett értékben ki nem fejezhető egészségügyi károsodásokat is okozhatnak. Az elsősorban védendő létesítmények közé sorolhatók a közlekedési utak és müvek is. A létesítményben okozott károkon túlmenően a közlekedési korlátozások, terelőutak, a személy és áruszállitás kiesése nehezen felmérhető, jelentős károkkal jár. A mezőgazdasági területek mentesítési sorrendje az adott évi vetéstervtől és az évszaktól függ. Leginkább viztürőek a rét és legelőterületek, ezért általános szabály az, hogy előbb kell mentesíteni a szántóterületeket, majd ezt követően a rét-legelőkulturákat /helyi igények azonban ettől eltérő ütemet is indokolhatnak/. A szántóterületen belül a 94
