Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)
1. A síkvidéki vízrendezés feladata
Belvizártér fogalmának hagyományos értelmezése A síkvidéki vízrendezés alapfeladata ennek megfelelően a felesleges vizek olyan mértékű és ütemű levezetése, hogy a vizfeleslegek okozta károk minél kisebbre csökkenjenek, A műszaki tevékenységekre fordított népgazdasági eszközöknek az elhárított kárral arányosnak kell lenniük. 1.1 A vizfeleslegek sikvidéken okozott kárainak jellege és mértéke A helyes műszaki megoldás kiválasztása érdekében ismernünk kell a vizfeleslegek által okozott károk jellegét és mértékét. A területen maradó vizfeleslegek telitik a talaj felsőrétegét, majd felszini elöntéseket okoznak. Ez a mezőgazda- sági termelésben és a területen levő létesítményekben okoz károkat. A mezőgazdasági termelésben keletkező károkat a következőképpen csoportosíthatjuk: a/ az elárasztott /vizzel telitett/ területen levő növényállományban okozott közvetlen károk, b/ a talaj szerkezetében és összetételében okozott károk , cl a mezőgazdasági munkák késleltetésével okozott károk. A növényállományban okozott károk a növény jellegétől, fejlődési állapotától és a külső hőmérséklettől függnek. Különböző növények az elárasztás, illetve talajtelités okozta levegőhiányra eltérő módon reagálnak. Általános irányelv az, hogy a koratavaszi időszakban, a vegetáció megindulása előtt vagy annak kezdetén, alacsony levegő és vizhőmérséklet mellett a növények viszonylag könnyen elviselik a több napos, sőt esetleg több hetes elöntést is, mig meleg nyári időben, a rohamos fejlődés időszakában már 1-2 napos elöntés is 6
