Többcélú folyószabályozás és vízhasznosítás II. (VMGT 63., VIZDOK, Budapest, 1974)
Oroszlány István vitaindító előadása: Mezőgazdasági vízgazdálkodási feladatok a csatornázott folyók völgyében
40 Az a./ tipusu gprbeseregeket mutatjuk be a vizsgált talajokra vonatkozóan a 2. sz. ábrán. A görbeseregekről világosan kitűnik, hogy a talajvízből a talajvizszint feletti talajrétegekbe jutó viz mennyisége - különösen durvaszemcse összetételű talajokban - nagymértékben függ a talajvizszint terepalatti mélységétől. Ennek megfelelően a felfelé irányuló vertikális kapilláris vizmozgás durva szemcseösszetételü talajokban elenyészően kevés vizet /illetve vizoldható sót/ szállit a mélyen elhelyezkedő talajvízből a talajvizszint feletti talajrétegekbe, mig nehéz mechanikai összetételű talajok esetében ez a mennyiség nem elhanyagolható. Eétegezett talajok esetében a különböző rétegekre megállapított kapilláris vezetőképesség-tenzió összefüggés /k -Y : 1. ábra/, illetve az egyes rétegekre megszerkesztett görbeseregek /2. ábra/ integrált elemzése alapján határozható meg a felfelé irányuló vertikális kapilláris vizmozgás maximális mértéke a talajvizszinttől mért távolság /Z = cm/ és a tenzió függvényében. Példaképpen a vizsgált talajokból különbözőképpen rétegzett elméleti talajszelvény modelleket építettünk fel. Kiszámítottuk, hogy a különböző talajszelvény modellekben milyen talajvizszint mélység esetén fordulhat elő 0,1 illetve 0,02 cm/nap mértékű felfelé irányuló vertikális kapilláris vizmozgás, feltételezve, hogy a felszínen a talaj holtvizig kiszáradt /pF 4,2;Y = ÍO^’2 = 15.ooo cm"15 atm./ Adatainkat szemléletes oszlopdiagramokon a 5. ábrán mutatjuk be. Az ábra adatai alapján megállapítható, hogy homogén tala jszelvények esetében a kapilláris vizmozgás mértéke fokozódik a mechanikai összetétel nehezedésével: agyagos vályog > homokos vályog > durva homok.
