Több célú folyószabályozás és vízhasznosítás I. (VMGT 62. VÍZDOK, Budapest, 1974)
1.3 A folyócsatornázás és víztározás összefüggései az ipari és mezőgazdasági vízhasznosítással
52 gének növelésével csökkenthető a tó mai vizszintingadozása, kevésbé alacsonyak lesznek a nyári legkisebb vizek. Száz év adatainak vizháztartási vizsgálatát végezték el. Azt a valószinüséget keresték az üritési teljesítőképesség függvényében, amellyel a vízkészlet növekedése meghaladná a felső határt. A 4-6-8 havi hozzáfolyás-összegek táblázatos feldolgozásának eredményeképpen megállapítható, hogy 80 o?/b vizelvezetőképesség mellett 2 % valószínűséggel fogja a vizszint a felső határt meghaladni - ha előzőleg a vizkormányzásnál az alsó határt a megkívánt, a jelenleginél magasabb szinten tartják. A Sióba két jelentős vízfolyás torkollik, 24,7 fkm-nél p a Nádor csatorna /3449 km / és a 81 fkm-nél a Kapos /3243 2 3 ^ km /. A telt Sió-meder jelenlegi 30-90 mJ/s vizvezetőképessége sehol sem elegendő. Első lépésként a Kapos torkolat feletti szakaszt kell bőviteni, hogy a tó ürithető legyen. Ezt követné az alsó szakasz bővitése, hogy a Kapos-Nádor árvizek összeesése ne okozzon gondot. Végül a Sió teljes bővitése a mellékvizek árvizével egyidejűleg is lehetővé fogja tenni a Balaton zavartalan vizeresztését. A hajózás 1,2 m mélységű, II. o. hajózóuton ma csak jelentős vizeresztéssel biztosítható. Az egy hajó útjához leeresztendő vizmennyiség a Sió lépcsőzésével csökkenthető. A Duna kisvizeinél a most megépülő alsó, torkolati vízlépcső máris jelentős javulást hoz. 6 lépcső megépítésére lesz szükség ahhoz, hogy 2 m-nél nem nagyobb kotrással, és a meglévő nagyobb hidak stb. fennmaradásával biztosítani lehessen a hajózóutat, gyakorlatilag vizeresztés nélkül is.
