Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Munkaszervezés
A berendezés típusa, illetve műszaki sajátossága tehát meghatározza az elvégzendő munkák mennyiségét, ez pedig jelentősen kihat a munkák megszervezésére is. Éppen ezért a továbbiakban áttekintést adunk az esőztető berendezések fontosabb műszaki sajátosságairól, illetve azok munkaszervezési hatásáról. A berendezések műszaki sajátosságai és azok hatása a munkaszervezésre Az esőztető berendezések, illetve öntözőtelepek általában a következő négy főrészből állnak: — vízforrás, — vízszolgáltató aggregát (motor, szivattyú), — vízszállító hálózat és — vízszétosztó elemek. Vízforrás Vízforráson jelen esetben azt a víznyerési lehetőséget értjük, amelyből az aggregát a vizet kiemeli. Ez lehet: vízfolyás, tó, tározó, kút, csatorna, csatornahálózat. Vízfolyásról, tóról, tározóról és kútról a legtöbb esőztető berendezés üzemeltethető. Ilyenkor a szükséges vízmennyiség általában folyamatosan rendelkezésre áll, és a vízellátás biztosítása nem jelent különleges feladatot. Azzal a kötöttséggel azonban számolni kell, hogy rendszerint csak a vízforráshoz közel eső területek öntözhetők. Csatornából minden esőztető berendezés üzemeltethető. Csatornát rendszerint akkor használunk, amikor a vízforrástól távolabb eső területen kell öntözni. A csatornából való öntözés a következő két feladat helyes megoldását igényli. 1. A csatornát időben fel kell tölteni, hogy mire az öntözés kezdődik, a szükséges víz rendelkezésre álljon. A csatorna feltöltését tehát előbb kell kezdeni, mint az öntözést. A csatorna feltöltési ideje tág határok között változhat; elsősorban a csatorna mérete, esése, hossza és a szivárgás mértéke határozza meg (részletesen lásd a 85. oldalon). 2. Az öntözés alatt a csatorna vízellátása összhangban legyen a vízfelhasználással. Ellenkező esetben a csatorna vagy megtelik, és a belőle kifolyó víz károkat eredményez, vagy pedig a csatornából a víz elfogy, az öntözést le kell állítani, ami fölöslegesen növeli a ráfordításokat. Csatornahálózatból nálunk elsősorban az öntözőhajót üzemeltetik. Ebben az esetben az egész öntözőtelepet összefüggő csatornarendszer hálózza be, így ha csak pl. egy táblát is akarunk öntözni, akkor is az egész csatornarendszert fel kell tölteni vízzel. Ennek a hátrányai a következők: a) a csatornahálózat feltöltési ideje túl hosszú (több nap is lehet), b) nagy a szivárgási veszteség. Ez jelentős költségtöbbletet eredményez, emellett az elszivárgott víz megemeli a talajvízszintet és károkat okoz, c) az öntözési idényben a csatornák állandóan víz alatt vannak, emiatt a vízi gyomok elszaporodnak. Az említett hátrányok csökkentése érdekében célszerű a csatornahálózatot zsiliAz öntözés üzemtana 97
