Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
Felületi öntözőberendezések A felületi öntözőberendezéseket csoportosítani szokás: — az öntözőtelepen termesztett növények (rizs, legelő stb.), — a vízvezetés módja, — a vízszétosztás eszközei és — a vízkiemelés megoldása szerint. Az előbbiek alapján a felületi öntözési módon belül mindenekelőtt három berendezéscsoportot különíthetünk el: a) rizstelep, b) szántóföldi öntözőtelep, c) legelőöntöző telep. Ezeken a csoportokon belül további felosztást eszközölhetünk a vízvezetés módja szerint, és így megkülönböztetünk: — földcsatornából (burkolatlan vagy burkolt), — felszín alá fektetett csővezetékből, — beton héjcsatornából ellátott telepeket. Különleges esetben előfordulhat, hogy a vízvezető hálózat hiányzik, a vizet lényegében a vízszétosztó hálózattal juttatjuk az öntözendő területre (élővízből vagy egyéb vízforrásból, pl. tömlővel adják ki a vizet). A vízszétosztás történhet ideiglenes csatornával (az öntözőelemek barázdák vagy sávok) vagy tömlővel, és adott helyen még a két megoldás kombinációja is elképzelhető. A felületi öntözések vázolt csoportosítási szempontjait figyelembe véve a berendezéstípusokat a következőképpen lehet összegezni: Rizstelep a) földcsatorna, gravitációs vagy motorikus vízkivétellel, b) beton héjcsatorna, c) felszín alá fektetett csővezeték. Szántóföldi öntözőtelep a) földcsatorna, gravitációs vagy gépi vízkiemeléssel, — ideiglenes csatornás eljárással, — tömlős eljárással, b) beton héjcsatorna, tömlős eljárással, — élővízből, — tározóból, c) felszín alá fektetett csővezeték, tömlős eljárással — élővízből, — tározóból, — csőkútból. 52
