Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
egyéb esetben gyakorlatilag nincs területkiesés. Általában azt lehet mondani, hogy a nagy területkiesés nem jellemző az esőszerű öntözésre. Ez a felületi öntözéssel szemben előnyös tulajdonsága. Az esőszerű öntözésnél általában nagy az anyagigény. Külön vízvezető hálózat nélkül is 50—160 kg fém, 0—130 kg cement és 0—1100 kg azbesztcement szükséges kh-anként. Ez bizonyos országokban határt szabhat a területi fejlesztésnek. Ma már nagyon sok esetben műanyagokkal helyettesítik a fémet és azbesztcementet; ez már más gazdasági megítélést eredményezhet. Az anyagigény nagyobb nyomás esetén csökkenthető lenne, ekkor azonban egyrészt az energiafelhasználás növekszik, másrészt csak jobb minőségű (költségesebb) anyagból alakítható ki a vízszétosztó hálózat. Az esőszerű öntözésnél az energiaigény is jelentős. Ez érthető, hiszen a vizet csak megfelelő nyomással lehet porlasztva szétosztani (kipermetezni). A gépierő-szükséglet a másodpercenként kiszolgáltatott egy liter vízmennyiségre vonatkoztatva 1,4—2,6 lóerő. Kh-anként átlagosan 0,25—0,50 lóerőt használnak fel. A nagy építési ráfordítások miatt nagy a beruházási költség is. A beruházási igény ugyan tág határok, általában 2000—18 000 Ft között változhat, többnyire nagyobb a felületi öntözés beruházási költségénél. A beruházáson belül a gépészeti rész 6—100% között változhat, a legtöbb esetben azonban 35—85% közötti. Ökonómiai szempontból bizonyos előnyökkel járhat a rövidebb idő alatti elhasználódás. Ezzel együtt jár azonban a nagy amortizációs és karbantartási költség. A két ellentétesnek látszó szempont közül végső soron a gyors megtérülési igényt kell előtérbe helyezni. A rövidebb megtérülésnél nenráll fenn olyanmértékben a technikai elévülés veszélye, mint a felületi öntözésnél. így a műszaki fejlesztés gyorsabban mehet át az öntözés gyakorlatába. Az elhasználódás jellegét tekintve is előnyös lehet a nagy gépészeti hányad, mert ha teljesítményarányosan számítják az amortizációt, kisebb arányú az állandó költség is. Ilyen esetben a gazdaságosság kevésbé jelentős tényezője lesz a berendezés kihasználása. Az üzemelés jellemzői Az üzemelési ráfordítások nagy részét a beruházás nagysága és a vízszétosztáshoz szükséges nyomás határozza meg. Az előző az amortizációs költséget, az utóbbi pedig az energiaszükségletet befolyásolja. A ráfordításokat közvetve befolyásolhatja még a párolgás mértéke is. A párolgási veszteség általában 15—30%-os lehet, de kedvezőtlen körülmények mellett végzett öntözésnél elérheti a 40—50%-ot is. A munkafelhasználás nagyon változó. A berendezések kapacitása és az automatizálás szerint holdmm-enként 0,03—0,70 munkaóra szükséges, ez kh-ra számítva 4,5— 105 óra közötti felhasználást jelent. 46
