Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
— csökken a területkiesésből származó termelési érték veszteség, és nő a jövedelem, — a szivárgási veszteségek megszüntetése révén takarékosabb lesz a vízfelhasználás, és nő a termelési érték, — elmarad a felesleges vízszállítás és a talajvíz emelkedése miatti vízkár, — csökkennek a karbantartási költségek, — a kevesebb előkészítési és vízvezetési munka révén csökken az öntözési költség, — a munkák nagyobb táblákon végezhetők, ezért csökkennek a fajlagos termelési költségek is. Az említett gazdasági előnyök azonban csak bizonyos tehertételek árán lehetségesek. Ezek a következők:- az igényesebb vízvezető hálózat következtében nő a beruházás, — táblán belüli vízszétosztó hálózatot kell vásárolni, — a hálózatot tárolni és javítani kell. A műszaki fejlesztés azonban nemcsak a nagyüzemi gazdálkodás igényei miatt szükséges. Sürgeti a fejlesztést a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozódása is, mert a belterjesebb termelést érzékenyebben érintik a közölt káros hatások. A felületi öntözési mód jelenlegi formájában általában kevés beruházást igényel. Az összes beruházási igény 2500—9000 Ft/kh, melyből 30—750 Ft/kh a gépészeti rész értéke. A nagyobb értékek rendszerint a rizstelepnél adódnak. Ugyancsak kicsi viszonylag a fémfelhasználás is (1—20 kg/kh). A cementfelhasználás viszont a sok műtárgy miatt nagy^öO^ÜO'kg/kh^.' A viszonylag kevés beruházási költség ökonómiai szempontból a felületi öntözés előnyére írható. A beruházás nagy része (90—99%-a) viszont építmény jellegű és csak kis hányada (1—10%) a gépi berendezés. Ez az elhasználódás jellegét és ütemét is meghatározza. A létesítmények nagy élettartamúak (25—50 év), ezért értéküknek viszonylag kis hányada (2—4%) terheli a folyó évi termelést. Más oldalról viszont ez azt jelenti, hogy a beruházás értéke hosszú időn keresztül megy át az új termék értékébe. Ez népgazdasági, de üzemi szempontból is kedvezőtlen lehet. A gazdaság ennek hátrányát sokszor nem érzi közvetlenül, mert az állam hosszú lejáratú, sőt, esetenként vissza nem térítendő hitellel is segíti az öntözőberendezések létesítését. Közvetve azonban a gazdaságok is érzik ennek hatását, nevezetesen az állam finanszírozta egyéb beruházási lehetőségek csökkenése révén. A hosszú élettartamú létesítmények másik igen komoly ökonómiai problémája a technikai elévülés veszélye. A hosszú élettartam alatt olyan változások következhetnek be a felületi öntözés technikájában, hogy a régi rendszerű telepeket csak tetemes többletköltséggel lehet újjáépíteni, és így a költség is lényegesen nagyobb lesz. Ez történt, illetve történik napjainkban is a régi rendszerű rizstelepekkel, amelyeknél az átépítés költségei sokszor meghaladhatják egy teljesen új telep építési költségét. Éppen ezért nagyon lényeges az öntözőtelep intenzív használata, hogy a beruházási összeg minél hamarabb megtérüljön. Az elévülés veszélye különösen a földcsatornás eljárás jellemzője lehet, mert a műszakilag tökéletesebb megoldásoknál könnyebben lehet a fejlődés lehetőségeihez alkalmazkodni. 43
