Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
Magyarországon már ma is az látszik, hogy az öntöző gazdaságok tekintetbe veszik az intenzívebb ágazatok nagyobb vízigényét. 1962-ben, az öntöző szaktanácsadók adatai alapján számítva, az öntözések átlagos száma — az intenzív ágazatoknál 2,4, — a közepesen intenzív ágazatoknál 1,7, míg — az alacsony intenzitású ágazatoknál 1,45 volt. Az intenzív ágazatoknál tehát már közepes termelési színvonal esetén is gazdaságos az öntözés, ugyanakkor extenzív ágazatoknál rendszerint csak magas termelési színvonalat elérve lehet eredményesen öntözni. Hozamkiegyenlítés A gazdaság termelésének biztonsága, a hozamok egyenletessége évről évre és több szempontból is jelentős. Az egyenletes termelés biztosítja leginkább a termelési eszközök és a munkaerő-kapacitás megfelelő színvonalú kihasználását. A gazdaság egészének termelését a növénytermelés hozamalakulása alapvetően befolyásolja, hiszen egyéb ágazatok termelése nagyrészt a növénytermelésre épül. A növénytermelés hozama azonban a változó csapadékmennyiség és -eloszlás következtében évről évre ingadozik. A hozamingadozásból kettős kár származik: egyrészt termelési kiesést von maga után, másrészt lényegesen csökkenti a termelő- eszközök hatékonyságát, valamint a munka termelékenységét is. Mindezek pedig végső soron érzékenyen érinthetik a gazdaság jövedelmét és a dolgozók személyi jövedelmét is. Ez utóbbi ugyan pénztartalékolással mérsékelhető, vagy ki is küszöbölhető, de a termények, termékek tartalékolása már jelentős ráfordításokat is igényel. A hozamkiegyenlítés, mivel a rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználását is megoldja, elsősorban magas színvonalú termelésnél vetődik fel, ahol nagy az állandó költséget okozó ráfordítások aránya. Bár a magas színvonalú termelésnél a hozam ingadozása általában kisebb mértékű, viszont az ilyen termelés érzékenyebben reagál az ingadozásokra. A hozamingadozást mérséklő öntözés általában hamarabb merül fel azokon a területeken, ahol nagy az évi csapadék (mintegy 800 mm). Ennek az a magyarázata, hogy ilyen helyeken már a természetes csapadékkal is magas színvonalat érhet el a termelés. Sőt, ezeken a területeken az öntözés alapvetően hozamkiegyenlítési és csak másodlagosan hozamnövelési céllal vetődik fel. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a hozamkiegyenlítés nem minden esetben feltétlenül gazdaságos. Ha általában nagy a hozamingadozás, akkor a berendezést szélsőségesen kell méretezni. Az ilyen berendezés kellő kihasználása a szokásosnál kisebb ingadozású években gondot jelent. Ezt a gazdasági célt tehát szinte minden esetben össze kell kapcsolni más célokkal is, mert csak így biztosítható a megfelelő hatékonyság. A termelés színvonala önmagában nem dönti el a hozamkiegyenlítés szükségességét. Itt is az intenzívebb ágazatoknál vezetik be korábban az öntözést (7. táblázat). A táblázat adatai szerint, amikor a viszonylag kedvező hozamszint a természetes csapadékkal is elérhető, a hozamkiegyenlítési feladat a nagyobb alapráfordítást igénylő termelésnél (pl. zöldségtermesztés) előbb merül fel. 22
