Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Munkaszervezés
kák után is munkaegységet írnak jóvá (a munkaegység értéke, amint ez közismert* csak év végén állapítható meg pontosan). Ugyancsak közvetett az elszámolás, amikor az alapdíj mértéke a termés, illetve a termelési érték nagysága szerint változik. Időbér Az időbér alapja — mint ismeretes — a munkában eltöltött idő, ezért lényegében nem ösztönöz sem a teljesítmény növelésére, sem a minőség fokozására. Alkalmazása csak akkor lehet indokolt, ha a teljesítmény egyáltalán nem, vagy pedig csak nagyon körülményesen állapítható meg és írható elő. Az öntözésnél a teljesítményelőírást objektív és szubjektív okok nehezítik. Objektív nehézség, amikor az öntözendő területen igen változó feltételek között kell dolgozni, vagy pedig különböző okok miatt a folyamatos öntözésnek akadályai vannak. Szubjektív okok lehetnek, a vezetők hiányos felkészültsége, vagy az öntözők kezdetleges szakismerete és gyakorlottsága. A helyi ismeret és a gyakorlottság fontosságát különösen a felületi öntözésnél kell kiemelni. Az időbérezés hátrányos következményeit a helyesen kapcsolt premizálással ellensúlyozni lehet. Öntözésnél az időbérezésnek mind a havi, mind az órabéres formáját alkalmazzák. A havi bér (az egy hónapra megállapított alapbér) akkor illeti meg a dolgozót, ha a hónap összes munkanapját ledolgozta. Alkalmazni lehet a rizstermesztésnél és az irányításban dolgozóknál. Minden esetben fontos követelmény a havi béres dolgozó munkafeladatának, a munka minőségi követelményeinek és a munkarendnek a pontos előírása. A prémizálással a terméseredményben, a termelési költségben és a jövedelemben lehet érdekeltséget teremteni. Czabala L* vizsgálatai szerint 1964—1965-ben 213 gazdaság közül csupán néhány — főleg a rizsöntözésnél — alkalmazott havi fix bért az öntözésben. A havi bér nagysága 1050—1400 Ft között változott. Az órabér jelenleg a leggyakrabban alkalmazott időbér, sőt bérezési forma az öntözésben. Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy hátrányait csak megfelelő premizálással lehet mérsékelni. A legtöbb esetben a gazdaságok ún. egyenes időbért alkalmaznak. Ilyenkor az öntözésben eltöltött minden óra után azonos összeget (vagy munkaegységet) írnak jóvá. Az órabér nagysága 5—8 Ft (vagy 0,15—0,25 munkaegység között) változik. Czabala — előbb említett — vizsgálatai szerint 5 termelőszövetkezetben progresszív időbért alkalmaztak. Pl. napi 10 óra munkaidőt 0,15 munkaegység/óra, a 10 órán felüli munkaidőt pedig 0,175 munkaegység/óra értékkel számolták el. * Czabala László: Munkadíjazás az öntözésben. Kézirat. Szarvas, 1966. 137
