Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Munkaszervezés
II. típusú termelési szervezet. Erre az jellemző, hogy a gazdaság egészén belül változó számú alapegységet (növénytermesztés, állattenyésztés, műhelyek stb.) alakítanak ki. Ezek a legegyszerűbb termelőegységek rendszerint egyben munkaszervezeti egységek (brigádok) is. Az ilyen termelési szervezetet rendszerint alacsony gépesítési színvonalnál és 3000 kh alatti terület esetén alakítják ki. Ehhez a termelési szervezethez általában a lineárisan központi vezetési rendszer kapcsolódik. A vezető szakember a termelőegység vezetőjén (brigádvezető) keresztül, azok segítségével irányít. Az öntözés rendszerint az egyik növénytermesztő (kertészeti) egységgel (vetésforgó területtel) esik egybe, illetve a növénytermesztő brigádhoz tartozik. A brigádon belül egy munkacsapat végzi az öntözést. Az öntözési munkák közvetlen irányítását általában a növénytermesztő brigád vezetője látja el. Az öntözésnek rendszerint nincs külön specialistája, így az öntözés eredményessége (szervezése) nagymértékben attól függ, hogy a vezető szakember vagy a brigádvezető mennyire ért az öntözéshez. Azonkívül az is, hogy egyéb feladatai mellett mennyire van ideje foglalkozni az öntözési kérdésekkel. III. típusú termelési szervezet. Erre a szervezetre az üzemegységek és ezeken belül a termelési alapegységek (növénytermesztés, állattenyésztés, műhely stb.) kialakítása a jellemző. A rendszerint területi alapon kialakított üzemegységek mellett azonban általában központi egység is van, amelyhez a termelést kiszolgáló segéd- és feldolgozó üzemágak tartoznak. Ez a termelési szervezet a nagy területű, több tagból álló, közepes technikai színvonalon álló gazdaságokra jellemző. A területi egységek jó lehetőséget biztosítanak a gazdaságon belüli specializációra. Az ilyen termelési szervezethez általában a lineárisan kombinatív vezetés kapcsolódik. A vezetés felső szintjén, a legfontosabb ágazatok élén (növénytermesztés, állat- tenyésztés, gépesítés) már külön specialista áll. A közvetlen intézkedéseket a területi egységekben alakítják ki és ellenőrzik; a területegységek élén az üzemegység-vezető áll; ő irányítja a brigádvezetőket. Ennél a termelési és vezetési szervezetnél az a helyes megoldás, ha az öntözött területeket koncentrálják, és így önálló öntözéses üzemegységet alakítanak ki. Az üzemegység vezetője öntöző specialista (szakmérnök) legyen. Az öntözés gyakorlati végrehajtásának és szervezésének irányításával pedig szaktechnikust célszerű megbízni. Amikor az öntözött terület nem koncentrálható, központi specialista töltsön be ágazatvezetői szerepet, és az üzemegységben a terület nagysága szerint technikusok legyenek. Nagy területű gazdaságokban, és ahol az öntözés is meghaladja egy-egy üzemegység területét, az a célszerű, ha a különböző öntöző üzemegységek termelését specializálják. A termelés specializálásán túlmenően az is fontos, hogy az öntözési módokat lehetőleg koncentrálják. Tehát egyik öntöző üzemegységbe a felületi, a másikba pedig az esőszerű öntözést célszerű összevonni. Az ilyen megoldások jól szolgálják a termelés specializálása mellett a szakmai színvonal javítását és az öntözés gazdaságosságát is (pl. az esőztető berendezések csoportos üzemeltetésének előnye). IV. típusú termelési szervezet. Ebben a szervezetben a főágazatok (növénytermesztés, 132
