Tóth Géza - Kiss Károly: Csöpögtető öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1977)
A csöpögtető öntözési mód magyarországi alkalmazása során szerzett tapasztalatok
A csöpögtető öntözőberendezésekkel kiadagolható vízmennyiségek és a fajlagos vízszállítás alapvetően különböznek a hagyományos öntözőberendezések jellemzőitől. A hagyományos berendezésekkel ugyanis a talaj víztározó képességét mint víztartályt használva, a lehetséges leghosszabb időtartamra, az öntözési forduló időtartamára elegendő mennyiség kiadagolására törekszünk. A csöpögtető öntöző- berendezések ezzel szemben a gyökerekkel átszőtt talaj test optimális nedvességtartalmának állandó fenntartását tűzik ki célul. így tulajdonképpen az öntözött növényállományok napi vagy két-három naponkénti vízfogyasztásának visszapótlásáról, illetőleg a gyökerekkel átszőtt ugyanazon talajrészbe való beadagolásáról kell gondoskodnunk. Hazai viszonylatban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet adatai szerint a különféle szántóföldi és kertészeti öntözött kultúrák esetében 3—6 mm közötti értékűnek találták az öntözési idény alatti napi vízfogyasztást. Az 5. ábrán közölt adatok alapján a csöpögtető öntözőberendezésekkel 1—3 naponként 3—18 mm közötti vízadagokat kell kijuttatni. Az adagolandó öntözővíz mennyiségének meghatározásakor az új módszer esetében is a növényállomány vízigényéből kell kiindulni. Az öntözési mód által teremtett sajátos vízháztartási helyzet azonban bizonyos befolyásoló tényezők újszerű értékelését teszi szükségessé. A csöpögtető öntözési módnak a szakirodalomban és a hazai gyakorlatban is két eltérő módszere ismeretes: — a folyamatos (csöppenkénti) és — a szakaszos (kortyonkénti). A folyamatos vagy csöppenkénti öntözéskor a növényállományok vízszükségletét a talaj nedvességtartalmának állandóan optimális szinten tartásával biztosítják. Ez elvileg annyit jelent, hogy az öntözőberendezéssel a növényállomány fogyasztásának megfelelő vízmennyiséget kell pótolni. Az a körülmény azonban még nem tisztázott eléggé, hogy a szabadföldi növényállományok vízfogyasztásának a napi üteme hogyan változik. Így a folyamatos, csöppenkénti öntözéssel a vízadagokat 24 óra, vagy ehhez közel álló öntözési időtartam alatt juttatjuk ki. A szakaszos vagy kortyonkénti csöpögtető öntözés esetében a talajnedvesség optimális szintjének a fenntartásához szükséges vízadagokat naponta, kétvagy legfeljebb háromnaponként, néhány órás öntözési időtartammal adagolják ki. Ilyen esetben a talaj nedvességtartalma az optimum körül ingadozik, az eltérések nem jelentősek. Amennyiben a növényállomány öntözővízigénye (Völ ) kétösszetevőjét — a talaj és a légtér nedvesítéséhez szükséges vízmennyiséget — (V51 = = Vöit~f" Vau) — a csöpögtető öntözési mód esetében vizsgáljuk, megállapítható, hogy a térben megszakítva, csak az egyes talaj tömböket nedvesítő öntözés esetében elméletileg csökkenie kell a szükséges víz mennyiségének (Völt). A transzspirációs zóna légnedvességének kedvező szinten tartásához szükséges öntözővíz-mennyiség (V au) pedig az öntözött kultúra igényétől és a párolgási viszonyokat befolyásoló tulajdonságaitól függően széles skálán változik. A benedvesített talajtömbök méreteit, felületüknek a tábla felületéhez viszonyított százalékos nagy5. ábra. öntözött növényállományok napi vízfogyasztásának és a szabad vízfelszín párolgásának átlagos értékei (1966—1970-ben — V1TUKI) lí
