Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)

4. Az öntözőrendszer elemei

26. ábra. Oldótartály

4.7.2. Venturi-cső

Egy cső keresztmetszetét szűkítve, az áramló anyag felgyorsul és képes az itt becsatlakozó csövön keresztül folyadékot felszívni. A felszívott anyag mennyisége, az adott Venturi-cső (27. ábra) kapacitásának határán belül, az átfolyó víz mennyiségével szabályozható. Előnye, hogy nincs szükség külső energiaforrásra, nincs mozgó alkatrész. Hátránya a magas nyomásveszteség, mely elérheti a 40%-ot is. Változó nyomásviszonyok esetén az adagolás pontos beállítása nehéz. Egyes típusokon mechanikus érzékelőt találunk, mely jelzi a megfelelő szívóerőt az oldatvezetékben,

27. ábra. Venturi-cső

ez segítséget nyújt az üzemi tartomány beállításához. Teljesítménye 5-1950 1/h közötti. Csatlakozási méretek 3/4"-tól 2"-ig lehetségesek, a hálós- vagy a lamellásszűrő előtt helyezzük el. A szívócső végére mindig szereljünk szűrőkosarat és rendszeresen tisztítsuk azt. A szűrőkosár kialakítása olyan legyen, hogy a tárolóedény aljától számítva néhány centiméterre legyen a hatásos felülete. Ezzel elkerüljük az üledék felszívását, mely dugulást okozhat. Automatizálása folyadékmérők és hidraulikus szelepek beépítésével megoldható. A Venturi-cső bekötésének két módját a 28. ábrán láthatjuk.

A Venturi-cső felhasználható a víz oldott oxigéntartalmának növelésére is, ekkor a szívócsövet a szabad levegőre kell csatlakoztatni. A nagy sebességgel örvénylő folyadékban az oxigén megkötődik és az adagoló elemeken át kijutva elősegíti a gyökerek légzését.

91