Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)

4. Az öntözőrendszer elemei

3. Valamennyi szelepet zárjunk el. 4. Indítsuk el a vízáramot úgy, hogy az átfolyó víz ne haladja meg az egy tar­tályra eső mennyiséget. 5. Nyissuk az első tartály mosóvízszelepét. 6. Lassan nyissuk az első tartály visszamosó szelepét. Soha ne kezdjük nagy vízárammal a műveletet, mivel kisodorhatja a kőzetet. Fokozatosan nyissuk a szelepet és vegyünk mintát a távozó vízből. Amennyiben az eltávozó szem­cseméret az általunk tervezett nagysághoz közelít, úgy a mosó vízáramot to­vább növelni nem lehet. 7. A visszamosó szelepet zárjuk és egy-két alkalommal ismételjük a 6. pontot. Amennyiben úgy találjuk, hogy a beállított vízáram megfelelő, úgy szerel­jük le a szelep forgatókerekét a véletlen elállítás megakadályozására. 8. Folytassuk a többi tartály mosását, ügyelve a hatos pontban leírtakra. Előfordulhat, hogy nem sikerül olyan nagy vízáramot átbocsátani a szűrőn, mely kimosná a nemkívánatos részecskéket. Ennek több oka is lehet: 1. A be- és kivezető csövek, a szivattyú kapacitása rosszul méretezett. 2. A mosóvezeték túl hosszú, emelkedik, így jelentős az ellenállása. A mosások időközeit szabályozhatjuk differenciál nyomáskapcsolóval. Ekkor a beállítást úgy végezzük el, hogy a bemenő és kimenő csonk nyomáskülönbsége 0,5-1 bar között legyen. Ez azt jelenti, hogy a lerakódások 0,4-0,6 barral emelték meg a szűrő ellenállását. A vezérlő olyan kialakítású legyen, hogy a nyomáskülönb­ségtől függetlenül naponta legalább egy alkalommal mossa át a szűrőt, így csök­kenthetjük a mikrobák elszaporodásának esélyét. A mosás időtartamát a távozó víz vizsgálata alapján állapítsuk meg. Ezen beállítást a szezon folyamán többször is el­lenőrizzük, mivel az állóvizekben található élőlények mennyisége és faji összetéte­lük folyamatosan változik. A szűrők belseje kitűnő táptalajt jelent a különböző mikrobák számára. A lera­kodott szerves szennyeződések, a nedves, meleg környezet ideális feltételeket te­remt szaporodásuk számára. Az így létrejövő telepek a szemcséket összekötik, rög­zítik, ezzel a hatásos szűrőfelület csökken. Súlyosabb esetben a telepek között hasa- dékok képződnek, melyen keresztül a víz szűrés nélkül távozik. Ilyen kürtők kiala­kulását nehéz észrevenni, mivel nyomásváltozást nem tapasztalunk. Hasonló ce- mentálódást okozhat a kútból nyert kemény víz. Az eltávozó szén-dioxid miatt az ol­dott kalcium-karbonát kicsapódik és egymáshoz cementálja a szűrő részecskéit. Az ilyen hibák csak a mosóvíz és a szűrt víz szemrevételezésével fedezhetők fel. Eze­ket a hibákat a szűrőréteg kiemelésével és savas kezelés utáni visszahelyezésével, vagy új anyag rétegzésével tudjuk kiküszöbölni. 4.5.3. Szitaszűrő A szitaszűrők a nyílásaiknál nagyobb részecskék kiszűrésére alkalmasak. a) A szűrőközeg lehet hálószövet (22. ábra). A finom műanyagból készült háló­szövet nyomás hatására tágulhat, tisztításnál könnyen sérül, ezért a rozsdamentes acélháló használata előnyösebb. A szűrő beépítése során vegyük figyelembe a ház oldalán levő nyilat, mely a víz folyásirányát jelöli. A beömlő oldalnál a háló terhe­85

Next

/
Oldalképek
Tartalom