Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)
4. Az öntözőrendszer elemei
A szivattyú üzemeltetésében tapasztalható zavarok többsége a szívócsővezeték helytelen elkészítésére vezethető vissza. A szívócsőben a megengedhető folyadékáramlási sebességet 0,7-2,0 m/s határok között célszerű megválasztani, és a kavitá- ció elkerülésére a szívómagasságot minél kisebbre kell választani. A szívócső végére lábszelepes szívókosarat kell szerelni, mely biztosítja a szívócső állandó töltött- ségét és megakadályozza nagyobb, szilárd szennyeződések beszívását, melyek rongálják a szivattyú járókerekét. Kerülni kell könyök elhelyezését 6 x d távolságon belül és légzsákok keletkezését a szivattyú előtt. A szivattyú szívóképessége a szívócsonkjára vonatkozik és nemcsak a geodétikus szívómagasság terheli, hanem a szívócső, szívóakna teljes vesztesége és a belépési veszteség is. A nem önfelszívó szivattyút nem szabad szárazon és légtelenítés nélkül indítani. A szivattyút ne üzemeltessük zárt nyomóoldallal vagy kis vízszállítással, mert ilyen esetben a fellépő súrlódási veszteség melegíti a szivattyúházban levő folyadékot, mely esetleg fel is forrhat. Leállításnál zárjuk a nyomóoldalt a motor kikapcsolása előtt. Két vagy több szivattyút csak akkor lehet sorosan vagy párhuzamosan üzemeltetni, ha üzemi jellemzőik (Q, H) megegyeznek. Soros kapcsolás esetén, azonos térfogatáram mellett, az emelőmagasság (H) a beépített darabszámmal többszöröződik. Párhuzamos kapcsolás esetén, azonos emelőmagasság mellett, a térfogatáram (Q) a beépített darabszámmal többszöröződik. Szivattyúzásnál a víz kémhatása 8 pH alatt, az úszó vagy lebegtetett ásványianyag-tartalom 5000 g/m3 alatt, hőmérséklete az öntözési céllal és a levegő hőmérsékletével összhangban 4-30 °C között legyen. Az öntözővíz minőségének javítását mechanikailag a hálózatba jutás előtt, kémiailag az utolsó vízkivétel előtt kell elvégezni. A szivattyú telepítésénél törekedni kell arra, hogy a terület súlypontjában legyen elhelyezve, mert ezáltal a nyomásveszteség, a csőhálózat költsége lényegesen csökkenthető. A telepítésnél ne szűkítsük sem a szívó-, sem a nyomóágat, ez a szivattyú teljesítményének csökkenésével jár. Szűkítés esetén a csővezeték nem képes szállítani a gépkönyvben megadott mennyiségű vizet, fölöslegesen vásároltunk teljesítményt, melynek üzemeltetése is drága. A szivattyút üzemeltethetjük elektromos motorral, melynek különböző előnyei vannak a robbanómotorokkal szemben. Ha az elektromos hálózat kiépített, úgy a beruházási költség kicsi, a villamosenergia-átalakítás hatékony (85-90%), a motor kevés karbantartást igényel, hosszú életű, sokféle teljesítmény változatban kapható, jól automatizálható. Üzeme tiszta, csendes, kicsi a rezgése. Hátránya a rögzített üzemeltetési hely és az állandó forgási sebesség és vízszállítás, így csökkenő fogyasztás esetén a nyomóágat szűkíteni kell, vagy speciális elektronikát kell alkalmazni. A három fázisról üzemelő motor kisebb méretű, olcsóbb az azonos teljesítményű egyfázisú változatnál. A robbanómotorok előnye az áttelepíthetőség és a szállított vízmennyiség rugalmas változtatási lehetősége a fordulatszám függvényében. A centrifugálszivattyúkból (10. ábra) a kereskedelmi forgalomban változatos kialakítású, gyártójú elektromos és robbanómotoros változatok kaphatók. A szivaty- tyúház vastagsága utal a vizszállításra, a vastagabb házúak nagyobb vízmennyiséget 71