Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)
1. Az öntözés és a talaj
víztartalmat igényelnek, mint a mélyen gyökerező növények. Értékét szántóföldi körülmények között gyakran átlagosan véve 50%-ban határozzák meg. A levegő hőmérsékletének emelkedésével, páratartalmának csökkenésével növekszik a növények nedvességigénye. A különböző növények nedvességigényének számításához a szorzó tényező (p, fraction of avaible soil water) használható (lásd a 9. táblázatban). A példát folytatva a termesztett növény étkezési paprika, az öntözést meg kell kezdeni, ha DVxp = 60x0,25 = 15 mm víz fogyott a talajból. 1.3. A vizek minősítése a szikesítési hajlam szerint Az öntözővizek mindig tartalmaznak sókat. Ennek mértéke függ a víz forrásától, a talaj- vagy rétegvizek nagyobb mennyiséget tartalmaznak belőlük, mint az állóvizek. Legkedvezőbbek ebből a szempontból a folyóvizek. Az öntözővizek minőségét elsősorban a következő jellemzők alapján ítélhetjük meg. 1. Az összes oldott sótartalom, melyet mg/l-ben fejezünk ki. A jó minőségű öntözővíz összes sótartalma ne legyen nagyobb 500 mg/l-nél. Laza, homokos talajok esetében, ahol a talajvíz mélyen helyezkedik el, ennél nagyobb, 800-1000 mg/1 sótartalom is jónak minősíthető. Ez egyrészt az alacsony agyagtartalommal van ösz- szefüggésben, mivel a nagyobb koncentrációjú víz hatására sem romlik veszélyes mértékben a vízvezető képesség, valamint kevesebb só kötődik meg, mely a téli csapadék hatására mélyebb rétegekbe lúgzódik ki. Másrészt a mélyen (3—4 m) elhelyezkedő talajvíznek nincs befolyása a felszíni réteg sóforgalmára. A víz alkalmazhatósága csak az adott talaj, a növényállomány igényének ismerete mellett állapítható meg. Az öntözővíz sótartalmát a víz elektromos vezetőképessége (EC) alapján, közelítőleg a következőképpen lehet számítani: mS/cm vagy dS/m x 640 = ppm, vagy mg/1 mennyiségű só. A szakirodalom különböző értékeket ad meg a megengedhető összes sótartalomra vagy elektromos vezetőképességre nézve. 2. A víz nátrium (Na+) ionjainak relatív mennyisége, az összes kation százalékában kifejezve (Na %). Na%: Na4 Ca2+ + Mg2+ +K+ +Na4 .2+-xioo mgeé/1. Az öntözővíz kation-összetétele akkor kedvező, ha minél kevesebb Na-iont tartalmaz. A szikesítő hatás szempontjából azonban nem csak az abszolút mennyiségű Na+ tartalmat kell figyelembe venni, hanem a többi fémionhoz viszonyított arányát is. Ez az agyagásványok diszperziójával van összefüggésben. A diszperzió mértéke függ az agyagásványok típusától, az oldat koncentrációjától és az ionok arányától. A Na % megengedett értéke függ a víz anion-összetételétől és az öntözendő terület talajtulajdonságaitól (agyagásványtípusok aránya). Kísérletek szerint azonos Na+ koncentráció esetén nátrium-klorid vagy nátrium-szulfát oldatából kevesebb Na 18
