Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)

6. A mikroöntözés

6. A mikroöntözés

A mikroöntözés gyűjtőfogalom, az ide tartozó öntözési megoldások közös jellemzője, hogy a vízadagoló elemek kis nyomáson (< 2,5 bar), időegység alatt kevés (< 500 1/h) öntözővizet pontszerűen juttatnak ki az öntözendő növények közelébe. A kijuttató elemek keresztmetszete kicsi, a rendszer üzemeltetése során elsődleges kérdés a víz tisztítása.

Összehasonlítása más öntözési módszerekkel (árasztás, barázdás, hordozható esőztető) nehéz, mert az említett öntözési rendszerek esetében az öntözési fordulók hosszúak. A tervezés alapja a talaj vízvezető és tárolóképessége, figyelembe véve az esetlegesen lehulló csapadék mennyiségét a túlöntözés elkerülésére.

A mikroöntözésnél a víz kis adagokban, akár naponta többször is adagolható. A tervezés alapja a napi vízfogyasztás, másik különbség, hogy nem öntözzük a teljes talajfelszínt. Az egyik legfontosabb gyakorlati megoldása a csepegtető öntözés, mellyel a következőkben foglalkozunk. A csepegtető öntözés jellemzője, hogy a víz szétosztásában a talaj játszik elsődleges szerepet.

6.1. A csepegtető öntözés jellemzői

6.1.1. Előnyök

Kiegyensúlyozott növényfejlődés nagyobb, jobb minőségű termés

Csepegtető öntözés alkalmazásával a gyökérzóna állandóan kellő nedvesen és leve- gőzötten tartható. így a növény fejlődését ezek a tényezők nem korlátozzák. Esőszerű vagy barázdás öntözésnél az öntözési fordulók miatt a talaj tárolókapacitását is igénybe vesszük, feltöltésekor levegőtlen körülmények alakulnak ki, majd a víz fogyásával a növény egyre nagyobb energiát fordít a víz felvételére, ezek a tényezők nem biztosítják az optimális növekedési feltételeket. Az állandóan nedves talajban a növényi tápanyagok feltáródása folyamatos.

135