Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)

5. Az esőszerű öntözés

Példa: szemes kukorica termesztése vályogtalajon, a gyökerezési mélység 100 cm, a vályogtalaj szántóföldi vízkapacitása (2. táblázat) DV = 18 tf% = 18 mm/10 cm, a kukorica nedvességigénye (10. táblázat) p = 0,5. A maximális vízhiány = = 100/10x18x0,5 = 90 mm. Ha eketalp réteg akadályozza a víz szivárgását, úgy a figyelembe vehető mélység 40 cm, a maximális vízhiány 36 mm.

b) A maximálisan megengedhető intenzitás a talaj, az öntözővíz és a növényállományjellemzőitől függ. Ha a kiadagolandó víz mennyisége túllépi ezt a határt, úgy tócsásodás, elfolyás, erózió következik be. A talajtípusonként megadott értéket a lejtés függvényében csökkenteni kell. 10%-os lejtőig csökkentsük 25, 20% lejtő esetén 50%-kal az intenzitást. A számításba vehető értékeket az 1. táblázat tartalmazza.

c) A lehetséges leghosszabb öntözési forduló az az időtartam, míg a két öntözés között nedvességhiány miatt nem áll be terméscsökkenés. Számítása a maximális vízhiányból és az öntözési szezonban előforduló legnagyobb evapotranszspiráció (ET) értékéből számítható.

Példa: az evaporáció értéke 5 mm/nap, az emlitett kukoricaállomány párolog- tatási faktora ke = 1,2, a legnagyobb ET= 5x1,2 = 6 mm. A lehetséges leghosszabb öntözési forduló = 90/6 = 15 nap.

d) A szükséges vízmennyiség megállapítása két érték figyelembevételével történik. Az éves vízszükséglet meghatározása a növények öntözővízigénye és a veszteségek alapján történhet (9. táblázat). A számított és a rendelkezésre álló vízmennyiség alapján becsülhetjük meg a beszerzés biztonságát. Az öntözőrendszer kialakítása során a tervezés alapjául a csúcsfogyasztás időszakát kell vennünk. Az öntözendő növényállomány függvényében különböző biztonsággal kell a víznek rendelkezésre állnia. A víznek takarmánynövények esetében 80%, gyümölcsösök, szántóföldi zöldségfélék 90% biztonság mellett rendelkezésre kell állnia. Intenzív fóliás, nagy értékű zöldségnövények, virágtermesztés esetén csak a teljes öntözési szezonban rendelkezésre álló vízforrást lehet figyelembe venni.

Az öntözőrendszer telepítésének tervezése a terület felvételezésével kezdődik. Méijük meg a határoló oldalak hosszát, állapítsuk meg a szintkülönbségeket és rajzoljuk be a térképre a szintvonalakat. Tüntessük fel a térképen az utakat, belvízelvezető csatornákat. Jelöljük a vízforrás elhelyezkedését és kapacitását. Az elektromos hálózat esetén rögzítsük a felhasználható teljesítményt és a lehetséges fázisok számát.

Állítsuk össze a termelendő növények listáját és a legnagyobb vízutánpótlást igénylőt vegyük a tervezés alapjául.

Ezek a követelmények nem mindegyike jelentkezik szabályként, de a megállapított határértékek vagy tartományok a tervezők számára hasznosak.

A jól működő öntözőrendszer tervezéséhez vegyük figyelembe a következő lépéseket:- Számítsuk ki a telep maximális napi vízszükségletét (m3/h).- Ellenőrizzük a rendelkezésre álló vízforrást, a nyerhető vízmennyiséget (m3/h), az üzemi nyomást (bar).-Válasszuk ki a kijuttató elem típusát (szórófejek, csepegtetők), teljesítményüket (m3/h).- Határozzuk meg a rendszer elhelyezkedését.- Számítsuk ki az építendő szakaszok számát.- Tervezzük meg a vízhálózat keresztmetszetét.

129