Thyll Szilárd: Meliorációs építés (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
2. A meliorációs építés gépei
63 lett nagy a vlsszatöltendő talaj mennyisége. Használata elsősorban a főgyűjtők, gyűjtők fektetéséhez célszerű. Ezt a típust önjáró kivitelben alakították ki. A folyamatos árokásással fektető önjáró gépek általános jellemzőit a következőkben foglalhatjuk össze. A gépek teljes tömege 7,0-18,0 t között, az erőgép motorteljesítménye - az árokásó szerkezeti kialakításától füg gően - 140-180 kW között változhat. Oárószerkezet szerint lánctalpas és gumikerekes gépeket különböztetünk meg. A gumikerekes járószerkezet előnye, a nagyobb munkasebesség és a mozgékonyság. Ezért elsősorban a részleges talajcsövezéskor (céldrénezéskor) használatosak amikor rövidebb csőszakaszokat egymástól távolabb kell fektetni. Előnye továbbá, hogy az egyes munkahelyekre közúton, keréken mozgatható, ezzel szemben a lánctalpas gépek - előzetes KM engedéllyel - csak trailerrel szállíthatók. A gumikerekes gépek hátránya, hogy nedves talajon mozgáskészségük kisebb, fajlagos talajnyomásuk lényegesen nagyobb, mint a lánctalapas gépeké. Az önjáró gépek fajlagos talalnyomása a járószerkezet típusától és a gépek teljes tömegétől függ. A lánctalpas járószerkezet esetén 20-30 kPa, a gumikerekes gépkénéi pedig 100 kPa a fajlagos talajnyomás. Az árokásó szerkezet által kialakítható maximális árokmélyséq 1,7-2,5 m közötti, de készülnek mélyebb árok kialakítására alkalmas speciális mélyásó illetve fektető gépek is. A gépek munkasebessége igen eltérő, lánctalpas járószerkezet esetén 15-2550 m/h, gumikerekes járószerkezet
