Thyll Szilárd: Meliorációs építés (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
3. A meliorációs építési feladatok - 3.3 A talajcsőhálózat építése
104 A keresztirányú elrendezés vízelvezető hatása azért kedvezőbb, mert a szívók közvetlenül fogják fel a legnagyobb terepesés irányában mozgó talajvizet. Síkvidéki területeken a kisebb terepesések miatt a hosszirányú elrendezés alkalmazása az indokolt. A villámdrénezés a keresztirányú elrendezés különleges esete (66.c. ábra), amelyre dombvidéki területeken (I>10 %) kerül sor. Ennél az elrendezésnél a szívók a szintvonalakkal hegyes szöget zárnak be és irányuk változó. A szívók távolsága 20-30 m között, mélységük 0,8-1,5 m között változik. A gyűjtők célja a szívók számára felszín alatti befogadóhálózat létesítése, illetve az összegyűjtött talajvíz folyamatos bevezetése a főgyűjtőbe vagy a nyílt befogadóba. A szívók a gyűjtőbe agy, illetve két oldalról csatlakozhatnak. Az egy gyűjtőbe csatlakozó szívók összességét tala jcsőfürtnek nevezzük. A talajcsőfürtök a terület domborzati viszonyaitól, valamint a gyűjtők elrendezésétől függően különböző nagyságúak lehetnek. Területük felső határát a rendelkezésre álló legnagyobb csőátmérő határozza meg. A gyűjtő nyomvonalát elsősorban a talajcsőfürt legmélyebb vonulatai határozzák meg, azonban figyelembe kell venni a nyílt befogadó (esetleg főgyűjtő) helyzetét, a szívók magassági illetve helyszinrajzi elrendezését is. A gyűjtők vonalvezetésénél lehetőleg a hosszabb egyenes szakaszok kialakítására kell törekedni. Iránytörésnél, és 500 m-nél hosszabb szakaszokon ellenőrző aknákat kell tervezni .
