Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

5. Csapadékadatok feldolgozása

69

A számtani középértéket a vízgyűjtőben elhelyezett csapadék mérő állomások adataiból egyszerű átlagszámítással képezzük. Általában síkvidéki vízgyűjtőkben alkalmazhatjuk, sűrű állomáshálózat esetében /56. ábra/.

F • 296 krrf

ns

eej>

A polifon módszer /médián módszer v. Thiessen módszer/ a csapadék értékek nagy szórása /pl. domb és hegyvidéki vízgyűjtő/ és gyér állomás sűrűség esetén alkalmazzuk. Ennél a módszernél az egyes csapadékmérő állomások érvényességi területét úgy határozzuk meg, hogy a vízgyűjtő helyszinrajzán az állomásokat egyenes vonallal összekötjük, majd az igy kapott háromszögek oldalfelező merőlegeseit megszerkesztve, megkapjuk az egy-egy csapadékmérő állomáshoz tartozó területet. A területeket planimetrálással határozhatjuk meg. Az egyes állomások csapadék értékeit a hozzájuk tartozó terület arányában súlyozzuk a következő összefüggés szerint:

*15

Vízgyűjtő csapadék ói log meghatározd» matematikai közép érték számítással

56.áöra

c F1 • °1 * F2 c2 *

■ F . c

n n

n

i=l

F.

1

ahol c = a vízgyűjtő csapadék átlaga /mm/

Fi = a ci csapadék értékéhez tartozó területek nagysága /ha, v. km2/ c^ = az egyes csapadékmérő állomásokon mért csapadék mennyiség /mm/ A módszert lásd. az 57* ábrán.

Az izohiéta módszer /58. ábra/ lényege, hogy a csapadékmérő állomások adatai alapján a vízgyűjtőterület helyszinrajzán megszerkesztjük az aze- nos csapadék magasságú helyeket összekötő vonalakat az un. izohiétákat. Ezután planiméterrel meghatározzuk az izohiéták által határolt területeket és a csapadék értékeket a hozzájuk tartozó területek szerint súlyozzuk