Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

2. A talajok szivárgási tényezőjének meghatározása

Helyszíni módszerek:

1. Furatos módszer /Hooghaudt-Ernst/

2. Furat feltöltéses módszer /Porchet/

3* Piezométer módszer

4. Próbaszivattyuzás 5- Kettős csöves módszer 6. Infiltrométer módszer

Laboratóriumi módszerek:

1. Állandó nyomás módszere

2. Változó nyomás módszere

3» Horizontális és vertikális irányú meghatározás.

A fenti módszerek közül a továbbiakban a helyszíni módszerek közül csupán az első három módszer ismertetésére kerül sor.

2.2.1. A szivárgási tényező meghatározása a furatos módszerrel.

A módszert Hooghaudt és Ernst dolgozták ki. A felszínhez közel elhelyezkedő talajvíz esetén alkalmazhatjuk.

A módszer lényege, hogy a vizsgálandó talajban, talaj fúró segítségével furatot készítünk, majd a talajvíz szintjét szelepes fúvóval /lábszeleppel ellátott zárt edény/ lesüllyesztjük és mérjük a vizszin emelkedését .

A furat készítésére általában 4-5 cm átmérőjű talajfurót használunk. A talaj fúrók legkülönbözőbb típusait alakították ki. Ezek egyikét az un. "holland tipusu" talajfurót mutatja a 16. ábra.

A méréshez szükséges egy talajba szúrható állvány, melyre egy rugós, a végén úszóval ellátott mérőszalagot helyezünk. /1?« ábra/. Ezt az eszközt alkalmazzuk az ismertetésre kerülő másik két módszernél is.

A talajvizszin lesüllyesztése után észlelt vízmélységet jegyzőkönyvben rögzítjük, majd bizonyos időközönként /pl. lo mp-ként/ a vízmélységet leolvassuk a !?• ábrán közölt mérőeszközről. A módszert a 18. ábra mutatja