Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

1. A hidrometeorológiai állomások mérései

16- Meyer-féle eljárás.

Fenti el j árásokközül a Meyer-eljárás részletes ismertetése célszerű, mivel a hazai gyakorlatban ez az eljárás terjedt el, a vízfelületek párolgásának számítására.

Az eljárást az USA-ban kisebb tározókra dolgozták ki. A módszer az alábbi összefüggésen alapul:

P’ = a/E/t’/ - e/ 1+bw/ /mm/hónap/

ahol: P’ = a havi átlagos kádpárolgás /mm/

E/t’/ = a t’c° vizhőmérséklethez tartozó telitettségi nyomás /mbar/ e = tényleges páranyomás /«bar/ w = a szélsebesség havi középértéke /m/sec/ a,b = földrajzi, éghajlati állandó

Hazai viszonyok között a értéke 11,o ]d értéke o,2o. Tehát

P* = 11/E/t’/ - e/ /l+o,2w/

A számításhoz ismerni kell a léghőmérséklet havi középértékét /t/, a tényleges páranyomás havi középértékét /e/ és a szélsebesség középértékét /w/.

Az első feladat egy segédváltozó /U/ meghatározása, amely a februári- és márciusi léghőmérséklet középérték alapján történik a következők szerint :

U = o,67 tm + o,33 tn /C°/

Az U segédváltozó és az áprilisi léghőmérséklet középértéke segítségével határozzuk meg az áprilisi vizhőmérséklet havi középértékét a 11. ábra alapján.

A továbbiakban az adott hónap vizhőmérsékletét /t’/ a lé hőmérséklet előző havi értékétől való eltérés //\ t/ alapján a 12. ábrából leolvasott vizhőmérséklet eltéréséből //\ t*/ határozzuk meg.