Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

1. A hidrometeorológiai állomások mérései

13

jelentős a lefolyás előrejelzése szempontjából.

1.2.3* Vízgyűjtő területek hókészletének meghatározása.

Tekintettel arra, hogy a vízgyűjtő területen meglevő hórétegben jelentős vízkészlet tározódik, a tavaszi lefolyás ill. belvizképződés szempontjából igen fontos ennek meghatározása. A mérést állandómérőhelyeken végzik.

A mintavételi helyeket hegy és dombvidéken egymástól 2o-4o m távolságra, időjárási helyzettől függetlenül megközelíthető, szélhatástól védett helyeken jelölik ki.

Sikvidéken 1 km átmérőjű területen lo-2o m-ként úgy jelöljük ki, hogy erdőben és védetlen területen egyaránt legyen mérőhely.

A víztartalom meghatározásához loo-2oo m-ként vesznek mintát. A mérőhelyekről helyszinrajzot kell készíteni, amelyen fel kell tüntetni fix pontokat és a mérő helyek ezektől mért távolságát.

A hómintákat beosztással ellátott műanyag vagy fém hengerrel veszik és súlyúkat rugós vagy karos mérleggel mérik.

6o

Újabban izotópos /co / sűrűségmérőket is alkalmaznak helyszíni mérésekre.

1.3« A harmat mérése.

Hazai sikvidékeinken a harmat képződés szempontjából számításba veendő sztyepp éghajlat /ariditási tényező 1,2-1,4/ miatt, a harmat mennyiségét is mérni kell. A harmat képződés intenzitása kedvező körülmények között elérheti az 1,1 mm/óra értéket is. Meghatározása sulyméréssel történik.

Egyszerűbb és legáltalánosabb módja az az eljárás, amelynek felfogó felületeként egy lo x lo m-es fehér műanyag lapot használnak és sulyméréssel határozzák meg a képződött harmat mennyiségét.