Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

6. A lefolyás vizsgálata

6.5* Az egységnyi árhullámkép módszerAz eljárást 1942-ben Scherman vezette be, az alábbi feltételezésekből kiindulva:

.1./ a lefolyást kiváltó eső a vízgyűjtőn belül térben és időben egyenletesen oszlik el.

2./ az egységnyi időtartamú esőkből származó árhullámok időtartama állandó.

3«/ az azonos időtartamú árhullámok ordináta értékei arányosak a lefolyás összegével.

4./ Az adott vízgyűjtőn adott időtartamú esőből származó árhullám a vízgyűjtő összes fizikai jellemzőinek együttes hatását tükrözi.

Az egységnyi árhullám alatt az egyedi eső egységnyi mennyisége által okozott lefolyó vízhozamot értjük. A meghatározás feltétele, hogy egy jól elkülöníthető egyedi eső kapcsán a vízgyűjtő vízfolyásának egy szelvényében vízhozamot mérjük.

I

Problémát jelent a felszín alatti lefolyás elválasztása a közvetlen felszíni lefolyástól.

Pontosabb mérési adatok hiányában Lensley összefüggését alkalmazzuk, mely szerint az eső által kiváltott árhullám csúcsától számított N. napon befejeződik a közvetlen lefolyás. Az N' értéke a vízgyűjtő terület függvénye

N = F°’2 /nap/

ahol F = a vízgyűjtő terület /négyzetmérföldben/

/ 1 négyzetmérföld = 259 ha/

/

Amennyiben meghatározzuk az egyedi eső egységnyi mennyisége /pl. mm v. cs/ által az esőzés 1,2,3****i napján bekövetkező egységnyi árhullám u^, u^ ...u^ értéket, akkor meghatározhatjuk a 1,2,3--.i napon bekövetkező h^, h^j h.j ...hu csapadékmennyiség által kiváltott árhullám vízhozamát a szuperpozíció elvén, az alábbiak szerint: