Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai

1 — 32. ábra. Az esőerózió (El) közeító értékei Magyarországon

a következtetésre jutottak, hogy a K értéke a szemcseösszetétel, a humusztartalom, a szerkezet és a víznyelés alapján kellő megbízhatósággal meghatározható. A felsorolt tulajdonságok alapján az 1—33. ábrán bemutatott nomogramot szerkesztették a K tényező meghatározására.

StefanoviTS (1981) az eredeti kategóriákat hazai viszonyokra adaptálta. A talaj erodálhatósága nagy mértékben függ a 0,1 mm-nél kisebb és a 0,1 — 2,0 mm közötti szemcsék arányától, valamint a talaj humusztartalmától (a no- mogramban ez szén%-ban található), így a K tényező ezek alapján közelítően meghatározható. A segédletben a széntartalom maximális értéke 4%, amely 1% szervesanyag-tartalomnak felel meg, ezért a rendzinatalajok egy része kívül esik az érvényességi körön. A K tényező pontosítása a talajszerkezet és a víznyelés segítségével történik.

A talaj szerkezet alapján a talajok négy kategóriába sorolhatók.

1. Az igen finom szemcsés fokozat a hazai szóhasználatban morzsás és szemcsés szerkezetű talajoknak felel meg. Ezeknél a talajoknál a 3 —5 mm-es szerkezeti elemek aránya legalább 40%, a 0,2 mm-nél kisebb rész, a porfrakció 20%-nál kevesebb. Ide sorolhatók azok a kitűnően morzsás csernozjomok és egyes barnaföldek, melyek szerkezetét a helytelen talajművelés nem porosította el.

2. A finom szemcsés szerkezetű kategóriába a jó szerkezetű, morzsás és szemcsés talajok tartoznak, melyekben 40%-nál nagyobb a 3—5 mm-es aggregátumok aránya, ugyanakkor 20%-nál nagyobb a porfrakcó mennyisége, tehát megkezdődött a szerkezet elporosodása. Ebbe a kategó49