Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai
Az agyagbemosódásos barna erdőtalajok rendszerint üledékes anyakőzeten alakulnak ki. Az A szint laza, poros, lemezes szerkezetű, viszonylag jó vízáteresztő képességű, így a csapadék a B szintig zavartalanul beszivárog. A B szint áteresztőképessége rosszabb, így a víz a szint felső határán megreked. Ennek eredményeként felszín alatti rétegerózió, néha mikroszoliflukció alakul ki. Az A szint könnyen erodálható, így gyorsan lepusztul. A B szint tömörödött, kis vízbefogadó képességű, mind az esőcseppek mechanikai ütőhatásának, mind a felszínen lefolyó víz erodáló hatásának erősen ellenáll, azonban felületivíz- képző hatása jelentős. Ez a talajtípus a dunántúli dombvidékeken és az északi hegyvidék nyirokterületein fordul elő. A pszeudoglejes barna erdőtalajok általában agyagos vályog, agyag kötöttségű savanyú területeken alakulnak ki. Az A szint gyakran világossárgás fehér. A B szint (felhalmozódási szint) tarka, elszórtan glejes foltokkal, vas- és mangánkiválásokkal. Az egész szelvény erősen tömődött, rossz víznyelő és víz- áteresztő képességű. Erodálhatóságuk csekély, azonban viszonylag kevés csapadék hatására is jelentős a felszínivíz-képződés. A típus a legcsapadékosabb, hűvös éghajlatú vidékeken, így a Göcsejben, a Hetésben, az Őrségben fordul elő, de az ország északi részén is megtalálható. A bamaföldek (Ramann-féle barna erdőtalaj) rendszerint löszön vagy már- gán alakulnak ki. Az^l szint ellenállása az erózióval szemben gyengén közepes. A B szint ellenállása általában nagyobb, mint az A szinté. Ha az A szint már lepusztult, a B szinten jelentős felszínivíz-képződéssel kell számolni, mivel víz- áteresztő képessége jóval gyengébb, mint az A szinté. A dunántúli dombvidék lankásabb hegyvidékein elterjedt talajtípus. A csemozjom barna erdőtalajok erózióval szembeni ellenállása kisebb, mint a többi erdőtalajé, víznyelő, vízbefogadó képessége azonban általában nagyobb. Az Alföld peremvidékein, a Mezőföld szélein fordul elő. A csernozjomok közül azokon kell jelentős erózióval számolni, amelyek löszön vagy homokos löszön alakultak ki. A Mezőföld, illetve a Tolnai-löszhát csernozjomtalajai viszonylag magas löszplatón helyezkednek el, amelyekbe mélyen fekvő meredek falú völgyek vágódnak. A löszplatók és a völgyek közötti viszonylag jelentős magasságkülönbség, valamint a meredek doboldalak miatti nagy vízsebesség elősegíti az intenziv eróziót. Az erózióval szembeni ellenálló képesség a felszínen levő talajszinttől függ. A C szintig lepusztult területeken a talaj erodálhatósága igen nagy. Az erózió dinamikája a talajtípustól és a talajképző kőzettől függ. Néhány talajtípus pusztulásának ütemét különböző talajképző kőzeten, az eróziós fokozat függvényében az 1 — 26. ábrán mutatjuk be. A talajpusztulás dinamikájának magyarországi alakulását az 1 — 27. ábra szemlélteti. A talaj szemcseösszetétele nagy mértékben befolyásolja az erózió mértékét. A szemcseöszetétel vagy talajszövet (textúra) azt fejezi ki, hogy a kőzetben vagy a talajban milyen arányban találhatók a különböző méretű szemcsék. 33
