Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai
1.2.2.2. A talajviszonyok Az erózió kialakulását, intenzitását jelentős mértékben befolyásolják a talajviszonyok. A talaj genetikai típusa, fizikai, kémiai tulajdonságai az erózió mértékével és intenzitásával közvetlen kapcsolatba hozhatók. Az adott talaj nedvességállapota, vízgazdálkodása és szerkezetessége általában csak közvetve befolyásolja az eróziót. A talaj genetikája hatással van a talajszelvény megjelenési formájára, a szelvény szerkezetére, de meghatározza a fizikai és kémiai tulajdonságokat is, és ezeken keresztül befolyásolja a talaj eróziót kiváltó erőkkel szembeni viselkedését is. Magyarország főbb genetikai talajtípusait az 1 — 25. ábrán mutatjuk be. Genetikai talajtípusok. A domb- és hegyvidéki területeinken előforduló főbb genetikai talajtípusok erózióra gyakorolt befolyása a következők szerint foglalható össze. A kőzethatású talajok közül a rendzina- és a fekete nyiroktalajok fordulnak elő domb- és hegyvidéken. A rendzinatalajok tömör mészkő- vagy dolomitkőzeten alakultak ki. Szer- vesanyag-tartalmuk igen nagy (30—40% ) és jelentős a szénsavasmész-tartal- muk is. A humuszos szint sokszor igen laza, általában jó szerkezetű, jó víznyelő és vízáteresztő képességű, de igen könnyen erodálódik. A Budai-hegységben, a Pilisben, a Vértesben, a Bakonyban, azokon a területeken található, ahol az alapkőzet mészkő vagy dolomit. A fekete nyiroktalajok andeziten, rioliton, bazalton alakulnak ki. Nem tartalmaznak szénsavas meszet, és a humuszos szint agyagosabb, mint a rendzi- natalajoké. Az erózióval szemben igen erősen ellenállnak, azonban felszíni vízképződésre hajlamosak, ugyanis a sekély termőréteg alatt elhelyezkedő vízzáró tömör kőzet nem teszi lehetővé a csapadék mélybe szivárgását. A felszíni víz képződése különösen akkor veszélyes, ha a fekete nyiroktalajú terület alatt lösz vagy egyéb laza üledékes kőzet helyezkedik el. Főleg a Börzsönyben található. A közép- és délkelet-európai barna erdőtalajok fő típusain belül az egyes típusok röviden a következők szerint jellemezhetők.ípar Az erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok szénsavas meszet nem tartalmazó anyakőzeten, erdővegetáció hatására alakultak ki. ^4 szintjük az erózióval szemben kevésbé ellenálló, mint a B szint, amely a felszínre kerülve már erősen ellenálló. AB szint mezőgazdasági művelése nehézségbe ütközik, talaj- védelme igen költséges. Hazánkban a Soproni-hegységben, a Bükk agyagpaláin és a Mátra andezitjén fordul elő. A podzolos barna erdőtalajok homokkövön, andeziten alakulnak ki. Az A szintben lejátszódó podzolosodás miatt az agyagásványok szerkezete megbomlik, ezért könnyen erodálódik. A B szint általában tömörebb szerkezetű, amelyben duzzadó agyagásványok halmozódnak fel, és az erózióval szemben jól ellenáll. Középhegységeinkben, kisebb, jelenleg is erdővel borított területeken fordulnak elő. 31
